Csütörtök - base camp
Kora délután érkeztem Engadinba, ahol a Morteratsch kemping volt a célpont. Már voltam itt nyáron is és láttam, hogy télen is nyitva van. A maga 1850 m-el az egyik legmagasabban elhelyezkedő kemping Európában. A terv az volt, hogy készülődve a 150 km -s Rovanimei fat bike versenyre, ez jó alkalom szokni a hideget és bringázni a hidegben.
Amint megérkeztem, körbesétáltam a tábort és megtaláltam a megfelelő helyet a sátornak. Csak még ketten sátraztak, mindenki más lakókocsival volt.
Az első dolog amire rájöttem, hogy jól jött volna a hótalp letaposni a sátor helyét a hóban. Néha térdig süllyedve a hóban végül megoldottam a feladatot és kis bénázással a rudakkal, de készen volt a fekhely. A szegeket nem használtam, más módszerrel kell rögzíteni a hóban, amit később a másik két sátrazó megmutatott. Szerencsére nem volt szeles az idő.
Gyors becsekkolás után elindultam bringázni, már sötétedett, de volt fejlámpám, az ég tiszta volt és a Hold is világított. A téli túraútvonalon, a futósí pályák mellett átgurultam Pontresinán egész a celerinai San Gian templomig, ami egyik kedvencem itt Svájcban. Csak 1-2 fejlámpás sífutóval találkoztam egész úton.
Visszafele felfele tekertem, felfedezve új utakat az erdő között, néha lekapcsolva a fejlámpát, a szinte telihold alatt érkeztem vissza és kellemesen bemelegedve bújtam be a sátorba. Nem volt sima alvós éjszaka, a meleg hálózsák meg a réteges ruha enyhítette a -17 fok hőmérsékletet, de az arcodon érezted a hideget és a lábam is fázott két zoknival és a mamusszal is.
Fáztam már jobban is és annyira azért nem volt extrém. Egy négy évszakos sátor amint megtudtam + 2-3 fokot dobott volna a közérzetemen. Majd máskor...
Péntek - bringa túra
A reggeli napsütés és a szikrázó fények kárpótolt minden éjszakai kellemetlenséget, ezer meg ezer jégkristály csillogott mindenhol, a sátron, a fákon.
Reggel bementem melegedni meg kávézni a kemping üzletbe ahol jobban megismerkedtem Hanzi-val meg Marcell-el, a másik két sátrazóval. Ők már öreg rókák és sok hasznos tippet hallottam tőlük.
Felnyergeltem a bringát és elindultam a napi túrára.
Az első állomás a Morteratsch gleccserhez vezető út, ahonnan visszafordulva jó 2 km-es lefele gurulás jutalmazta meg a végig felfele tekerést. A következő állomás a Roseg völgy, itt már több a gyalogos és lovasszánokkal is találkozni.
Itt találkoztam csak másik két fatbike-al, úgy tűnik még itt se annyira népszerű. Az út végén megfordulok, nem megyek be az étterembe, száguldok ismét lefele, rövid jobb-bal mesterséges kanyarokat iktatva be a gurulásba. Gyorsan visszaérek a völgy kezdetéhez, majd egy gyors szendvics szünet után indulok tovább St. Mortiz fele.
Útban ejtem a Staz tavat (Lej De Staz), majd a befagyott St. Moritz-i tavon áttekerve, embereket kerülgetve haladok tovább a silvaplanai szintén befagyott tó fele. Itt már kevesebb a turista. Hamar rájövök, hogy a tó végéig nem akarok eltekerni, hatalmas a tó, ezért tartok egy napfürdős pihenőt egy nyugodt helyen és indulok visszafele.
A már előző napon megismert útvonalon tekerek vissza a kempinghez, majd egy gyors zuhany után rutinosan bemászom a sátorba, ezúttal több réteggel felkészülve a hidegre. A napi táv: 64 km.
Szombat - sátorbontás és út haza
Ismét örvendek a reggeli napsugaraknak, de még így is meg kell állnom dörzsölni és melegíteni az ujjaimat sátorbontás közben. A hidegben minden nehezebb, az összefagyott sátorrúddal és műanyag csatokkal küszködve végül bezárul az operáció és kellemesen elfáradva ülök be az autóba (Dörmi) és indulok hazafele.
A végső konklúzió: tetszik a téli sátrazás minden nehézségével együtt. Nem ez volt az utolsó!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése