Nyelvi szösszenetek a vonaton

Valahol Románia-Magyarország határán, két román vámos faggat két amerikai állampolgárt a vonaton:
Vámos: Do you have brother?
Amerikai: A half brother... (ej helf bráder)
Vámos: A twin brother?


Ugyanezen a vonaton az étkező kocsi konyhájának ajtóján: STRANGE NO ENTRANCE!!!

Ehhez már csak a BKV buszon megjelent "Leaving against the door is forbidden" hasonlítható.


Ja és ritka szar levegő van Pesten Szentgyörgy után, de ez inkább egy másik történet...

Hála a jó égnek férfi vagyok... :)

Akkor most mennyit is keresek?

Jó kis magyarországi szokás, de megfigyeltem Erdélyben is, hogy az emberek nagyon kíváncsiak barátaik fizetésére. Gyakori az ehhez hasonló párbeszédek:
-Szia, rég nem láttalak.
-Igen, mert elkezdtem dolgozni XY helyen
-Tényleg, nem is tudtam. Akkor most mennyit is keresel?

Legtöbb barátomnak nem tudom a fizetését, nem is akarom. Az amcsiknál a barátom akivel mindig együtt lógtunk valami menedzserféle volt, többet keresett mint én, de nem érdekelt mennyit. Rájöttem, hogy semmi jó nem származik belőle, ha tudom ki mennyit keres. Ha meg megkérdezik itt Magyarországon és kitérő választ adnak, akkor meg meg vannak sértődve, biztos gondolják piszok sokat keres és azért nem akarja megmondani. Talán ha mindenkinek van egy tisztességes fizetése, akkor megszűnik a kényszer az ilyen kérdezősködéstől. Tudom mennyit keres a feleségem, nekem ez bőven elég. Ha meg érdekel, hogy az adott szakmai tapasztalattal, adott munkakörben, adott helyen mennyi a fizetés, arra jó az internet is. Tehát ne zaklasd ismerősödet, barátodat ezzel a kérdéssel és ne félj nemet mondani, ha más kérdezi. Nem tartozik rá és mindkettőtöknek jobb ez így..

Érdekességek Amerikából

Gondoltam megosztok néhány érdekességet, amit az Amerikában eltöltöltött 1,5 év alatt figyeltem meg, hátha van akit érdekel (némelyik Michigan specifikus):
1. Ha telefonhívást fogadsz, te is fizetsz
2. A postás kisautójában jobb oldalt ül, hogy az autóból be tudja rakni a levelet a postaládába, ami az út szélén van. A postaládák egy oldalon vannak csak, könnyebb a lakónak átmenni az úton, mint a postásnak kétszer bejárni az utcát.
3. Van olyan publikus telefon amelyen az autóból tudsz telefonálni, van drive-in gyógyszertár. Bankba berakni pénzt illetve felvenni természetesen lehet autóból is
4. A pincérek mindig bemutatkoznak ha felveszik a rendelést, így könnyebb szólni nekik
5. A tipikus amerikai házban a garázsból egyből a nappaliba lépsz be, ennyire fontos az autó
6. A fűnyírógép is státuszszimbólum
7. A kőburkolatú házak többsége is favázra épül
8. Ha ajándékot vásárolsz adnak egy számlát amelyen nincs rajta az ár, az ajándékozott ezzel visszamegy és másra cseréli az ajándékot ha az nem tetszik
9. Vezetői engedély megszerzéséhez nem kell tanfolyamot elvégezned
10. Üzemanyag vásárlásnál a kútnál húzod le a kártyádat, nem kell bemenni a benzinkút épületébe
11. Legtöbb gyorsétteremben ha üdítőt vásárolsz újra lehet tölteni
12. A víz minden étteremben ingyenes
13. Van étterem ahova viheted a saját borodat.
14. Legtöbb autóban van egy olyan funkció, hogy ha megnyomsz egy gombot a távirányítón egyet dudál, hogy találd meg a nagy parkolókban (egyszer GPS-el kaptam csak meg az autómat, nekem nem volt ilyen feature az autóban)
15. Minden nap valami élő sportesemény a TV-ben
16. A kocsmában lévő TV-k száma egy vendégre elosztva szerintem itt a legnagyobb a világon :)
17. Villogó piroson lehet balra fordulni


ha még eszembe jut valami, akkor folyt köv...

Az erő paradoxona

Mitől van az, hogy egy 70 éves öreg korát és a fiatalokat megszégyenítve rohadt gyors tempóban végigyalogol 50 km-t, amíg sok tizenéves még egyszer sem tudja kihúzni magát. Úgy tűnik, hogy habár minél aktívabbak vagyunk, minél teljesebb életet élünk, vagyis minél több szellemi energiát égetünk el, paradox módon annál többet tudunk eltárolni és felszabadítani. Terhelni, edzeni a testet és szellemet növeli az energiaraktárunkat.

Bakonyi Mikulás 30

Mikulás után arra gondoltunk Rebivel, hogy jó móka lenne egy teljesítménytúra. Ez volt nekem az első ilyen, ahol szintidő alatt kellett megtenni a távot. A túra neve a bakonyi Mikulás, a táv pedig 30 km. Zircről indultunk, az is volt a végcél. Nehezítette a dolgunkat, hogy a táv háromnegyedét bokáig érő sár borította, ami jócskán lelasította a tempót. Végül is sikeresen teljesítettük a távot, ami nem 30, hanem 34 lett. Volt aki 40 vagy 50-en indultak és volt egy könnyített 17 km-es változat is. A végére jól elfáradtunk, mintha ólomlábaink lettek volna, de most már kipihenve írom a bejegyzést viszont az élmény megmarad. Ja és amíg el nem felejtem, találkoztunk a Mikulással is, akinek ha énekeltél adott édességet és amikor mellé álltál fotózni dölt belőle az alkohol, mint a szeszkazánból.
Akit érdekelnek a technikai adatok az alsó kép a vertikális profilt mutatja.