Pár óra és repülök haza Budapestre. Michigan most az itthon, Budapest az otthon és Szentgyörgy is az otthon. Az első pont a detroiti reptér. Ami érdekes az ovjektummal kapcsolatosan az, hogy van egy vonat amely összeköti a két szélső terminált, ide-oda megy az épületen belül. Ha a "domestic" járattal érkezel ide, vagyis belföldivel, akkor egy futurusztikus alagúton kell átjönnöd. Ezzel véget is ér az érdekességek sora. Amit nem szeretek, hogy olyan rideg az egész, sok öreg, fáradt emberek akik nem mosolyognak, látszik hogy az utazás inkább teher nekik.
Következő állomás: Amsterdam, a kedvenc. Hajlandó vagyok kicsit többet fizetni a repjegyért, csak hogy itt váltsak, nem Frankfurtban. Ha Amsterdamból Amerikába repülsz, ami nagyon szép az Grönland felülről. Gleccserek, hófödte sziklák, befagyott tavak, kietlen, de mégis vonzza az embert a látvány. Visszatérve Amsterdamra, meleg európai hangulat fogad. Otthonosan érzed magad. Kedves mosolygós légikisasszonyok, nyüzsög az egész reptér, virágüzlet, kávézók. Itt érzed, hogy ismét Európában vagy. Most úgy jött ki a lépés, hogy az átszállás között lesz vagy 10 óra szünet, amit arra fogok kihasználni, hogy megnézem Amszterdam belvárosát.
Innen már csak 2 óra repülés Budapest, a város fölött próbálod beazonosítani az ismert helyeket. Visegrád, Margitsziget stb. A budapesti reptér nem annyira csilli-villi. Amszterdam után egy kisebb városi reptérnek néz ki. Bemutatjuk az útlevelet az unatkozó képet vágó vámosnak, csomagokat megragadjuk és megyünk a fotocellás ajtó felé, az utolsó akadály közted és az a személy között aki miatt átrepülted az óceánt. Nagy élmény átmenni Budára a reptérről, Amerika után kicsit sokkol az utcák zsúfoltsága, a sok csöves, lepukkant ember a járdákon. Pár nap és talán megszokod. Újra otthon vagy, szívod magadba a látványt, ismerős helyeket, embereket. Megérkeztél, ez is az otthon. Pár nap Pesten, majd egy újabb utazás Szentgyörgyre, ami viszont egy más történet.
ezt nézzétek meg