A feketékről (az N szavat nem szabad kimondani itt Amerikában) írok pár gondolatot. Kollégám akivel napi nyolc órát töltök el egy szobában, szintén programozó és mellesleg fekete. Amikor legelőször bemutattak neki, egy komoly, keménykedő arcu embert láttam, olyat mint ezen a képen levő manus is mutat. Az első benyomásod az, hogy mi van, mindegyik fekete keménykedik vagy mi a fene? Később ahogy több idő telt el, egy kuckóba költöztettek volt rá módom, hogy megismerjem. Gondolom már sejted is, hogy pont olyan ember mint akármilyen többi amerikai, sőt talán azt vettem észre, hogy jobb a humorérzékük a feketéknek mint az átlag amerikaiaknak. Jókat lehet nagyon beszélgetni vele, nincs tabu téma, akár a rasszizmusról is tudunk viccelni. Példa: szeret golfozni, ami ugye a fehér emberek sportja. Viccesen megemlítettem, hogy tudom azért szereti a golfot, mert a fehér labdát teljes erőből tudja suppogtatni. Erre nevetett. Meg hogy a sakk is milyen rasszista játék, természetesen a fehér lépéselőnyben van. Summa summárum, nem könnyű itt feketének lenni, lenézik őket a fehérek és annak ellenére hogy ők voltak itt akik segítettek felépíteni az országot, más jött ment népségeket jobban tisztelik mint őket.
Hogy miért keménykednek, talán erre a válasz az amit a kollégám mondott: every man is a product of his environment. Amúgy nagyon jó sztorikat mesél a gyermekkoráról, Detroitban nőtt fel a gettó közepén, ahol talán egyik legfontosabb tulajdonság az volt ha tudtad mit jelent "dodge a bullet". Tőle tudtam azt is meg, hogy a drog olyan mint a pestis, rátelepszik egy környékre, amikor meg teljesen kiszipolyozta azt halad tovább. Nagyon jó hasonlat. Szóval a maszk mögött sokszor nagyszerű emberek rejtőznek. Más példa az edzőtársam, James aki szintén nagyon jó fej vagy a parkolóház kijáratánál a kuckóban üldögélő Eugene (tegnap kérdeztem meg a nevét) akit hetente 2x látok edzésről jövet és mindig mosolygunk egymásnak, köszönünk. Röviden összefoglalva a feketék itt olyanok mint Magyarországon a cigányok, legalább is úgy néznek rájuk. Komolyan az indiaiakkal több bajom van :). Elég egy óra kocsikázás a Woodwardon be Detroitba (woodward volt amúgy az első "autópálya" talán a világon) napnyugtakor, hogy ráérezz a gettó feelingre, vagy látogass el az Eastern Market nevű "dubiosz" helyre. Egyszer tévedtem el este kocsival ott, de nem ajánlom senkinek, jobban be voltam tojva mint a Millenium Force hullámvasúton a 70 méteres zuhanás előtt. :)
2 megjegyzés:
Amúgy meg arra fele tényleg annyira lenézik őket, mint errefel a cigányokat? Vagy azért valamivel "enyhébb" a helyzet?
Jah igen, kollégádnak nincs véletlenül blogja? :)
Ezt látom én itt fenn északon. Texasban szerintem még rosszabb. Lehet a cigány hasonlat picit túlzás, de valami olyasmi. Kollégám nem blogol. Van két lánya, az leköti :)
Megjegyzés küldése