kedd, november 10, 2009

Alig várom a sízést...


Alig várom, hogy a széles lejtőn csúszhassak le, egyik kanyar a másik után, jó kis carvingos szűk kanyarok, vagy ha lazábra veszem a tempót, széles-nyugis kanyarok, fenyőfák suhannak el mellettem. Egyedül vagyok, csak néha találkozom a haverokkal. Nem gondolok semmire, csak élvezem a fényt, a havat, a hegyeket, a kanyargást. Bedőlni és érezni, hogy sodródnál ki a kanyarban, de belenyomod a síléc élét a hóba, beveszed a kanyart. Harmóniában vagy a fizika törvényeivel, magaddal. Nem akarod legyőzni őket. Érted mi miért van, de ami ennél fontosabb érzed az egészet. Fehér suhanás, nem kell más csak a pillanat, az itt és most! Síszezon indul!!!

Nincsenek megjegyzések: