Turn dying to flying...

0:32 - nél, ahol lezuhan és csak kinyítja az ernyőt... őrűletes!

A második couchsurfer - Somen

Ő az indiai Somen, egy indiai kisfaluból, aki most 26 éves és aki 5 évvel ezelőtt elhatározta, hogy bicajjal százkilencvenvalahány országot beutazik. Nem unalmas az élete, 24 napig a talibánok foglya volt (cikk), a tamilok is fogva tartották, menekült már vadállatok elől fára, megverték és kifosztották Bulgáriában. Ha folyamatosan beszélt volna a pár nap alatt, ameddig a házamba befogadtam, akkor sem tudta volna elmesélni mind az élményeit. Mesélt a küldetéséről, a szépségről, lányokról akik szerelmesek lettek bele az út folyamán és akikbe ő. Mesélt a szüleiről, kisfalujáról, ahova majd csak 2020-ban tér majd vissza. Addig úton van. Mindenhol vannak barátai, akik már várják. Tele van élettel, tervekkel és egyfolytában vigyorog :) Imád táncolni és a zuhany alatt valami indiai nótát énekel. Akkor is énekel, ha kissé szorong. Én bevallom, nem igazán értettem meg őt, hogy mit akar, miért csinálja. Mesélt az élet rendjéről is, de nem igazán voltam jó befogadó.
Amúgy kissé szétszórt és dörzsölt fickó is a jó értelemben... Ha találkozotok vele valahol a kontinensen, esőben, hóban a kerékpáron, tudjátok, hogy ő a modern Maugli, akit nem a farkasok, hanem az Út nevel...

H2O

John Francis aki 17 évig nem szólalt meg és csak gyalogolt...

Tegnap érkezett hozzám couchsurf-ni egy indiai srác, Somen Debnath, aki már 5 éve úton van a bringájával (róla később lesz majd egy bejegyzés). Ő mutatta este nekem ezt a fickót, aki 17 évig nem szólalt meg, miután látott két olajszállító hajót összeütközni a Golden Gate-nél. Érdemes megnézni a videót róla ahogy viccesen elmeséli a 17 éves hallgatása történetét.

Kismama a tömgközlekedésen

Ma rászóltam egy fiatalabb srácokból álló csoportra, hogy adják át a helyet a HÉV-en egy terhes kismamának. Szó nélkűl megtették. Később gondoltam arra, hogy mi lett volna, hogy ha a mama nem is mama, hanem csak túl sok somlóit eszik. Elég ciki lett volna a helyzet :). De amikor leszállt, megköszönte, úgy hogy tényleg terhes volt :)

Alig várom a sízést...

Alig várom, hogy a széles lejtőn csúszhassak le, egyik kanyar a másik után, jó kis carvingos szűk kanyarok, vagy ha lazábra veszem a tempót, széles-nyugis kanyarok, fenyőfák suhannak el mellettem. Egyedül vagyok, csak néha találkozom a haverokkal. Nem gondolok semmire, csak élvezem a fényt, a havat, a hegyeket, a kanyargást. Bedőlni és érezni, hogy sodródnál ki a kanyarban, de belenyomod a síléc élét a hóba, beveszed a kanyart. Harmóniában vagy a fizika törvényeivel, magaddal. Nem akarod legyőzni őket. Érted mi miért van, de ami ennél fontosabb érzed az egészet. Fehér suhanás, nem kell más csak a pillanat, az itt és most! Síszezon indul!!!

Mi a baj a mai fiatalokkal....

Szerintem a mindent, itt és most megkapni ideológia vezérli a mai fiatalokat, persze ezt nem ők találták ki maguknak, hanem része a globalizációs-individum orientált nyugat által a torkunkon lenyomott maszlagnak. Ez olyan, mint amikor a bor érlelését siettetik, a természetes folyamatokba amihez idő kell durván beavatkoznak, csak hogy minél hamarabb eredményt érjenek el. Tévéből, magazinokból és internetről ellesett divat szerint öltözködnek, nem veszik észre, hogy most már lassan az az igazi alternatív, ha nem öltözünk alternatívan. Tudják, hogy az első pár másodperc a legfontosabb, a "first impression", sőt ez a legfontosabb nekik. A fiuknak a lányok csak szexeszközök, a lányoknak a fiuk is csak eszközök, amellyel a poziciójukat, hatalmukat építik fel a többi lánnyal szemben. Öreget nem tisztelnek. Ez a véleményem az átlagos magyar fiatalról, tisztelet a kivételnek. És hogy honnan merítem az ihletet? Csak szét kell nézni itt ahol lakom, Budapesten, a Héven, a BKV-n, vagy az utcán. És ha megkérdezik ki a hibás, hát nem ők, hanem a szülők, akik maguk is áldozatok...

Balkán express

Okt. 23 alkalmából haza"ugrottunk" autóval Sepsiszentgyörgyre, ám ezúttal a szokásos Arad-Déva-Szeben-Brassó útvonal helyett a Nagyvárad-Kolozsvár-Maros-Szováta-Székelyudvarhely-Csíkszereda útvonalon. Ezzel az úttal kapcsolatosan szeretnék megosztani pár benyomást, gondolatot:
- vagy 6 éve nem voltam Kolozsváron, amit észrevettem, hogy a forgalom kaotikus lett. elment a kedvem megállni a központban, gyorsan mentünk is tovább
- habár szerettünk volna stoppos egyetemistákat felvenni, mert régen mi is stoppoltunk, nem volt senki aki Maros fele ment volna
- az őszi hangulathoz a legjobb valami balkáni zene, mondjuk Besh o Drom-t hallgatni
- Székelyudvarhely nagyon hangulatos város, tudnék ott lakni.
- a legjobb szalmapityóka csakis székely krumpliból tud készűlni(usvarhelyen ettük)
- gyönyörű ilyenkor a Hargita, a színek csodálatosak!!!