Több időt eltöltve külföldön rájöttem, hogy milyen kicsi nemzet is a magyar. Nagyon aprócska. És a többi nagy nemzetek nem esnek hasra, ha megtudják, hogy magyar vagy, ugyanolyan országnak látják mint a többit. Mint Magyarországon élő magyarnak a haza a világ közepe. Ha kicsit tudnánk kívülről nézni magunkat, talán ráeszmélnénk, hogy milyen kicsik is vagyunk és talán jobban figyelnénk egymásra, összetartanánk. Az első űrből készített fotó ébresztette fel az emberekben a tudatot, hogy milyen kis bolygó is a mienk ahol együtt él sokfajta ember. Ekkor indult be erőteljesebben a környezetvédelem.
Hogy mi magyarok különlegesebbek lennénk mint más nemzetek? Ezt csak mi gondoljuk így, ahogy más nemzet is valószínűleg ezt gondolja. De ma már látom, hogy nincs így. Mások vagyunk, de nem különlegesebbek. Ennyi. Mindenütt vannak jó, tehetséges emberek. Összedobott a sors sokfajta emberrel, indiai, kínai, libanoni, amerikai-amerikai, nem amerikai amerikai, afroamerikai.
Kérkedünk a különlegességgel, csakhogy elfeledjük, hogy milyen kicsik is vagyunk. És nemhogy csak kicsik, hanem még kettészakadunk is. Ránk is érvényes a "divided we fail".
Meg kell őrizni a kultúrát, értékeinket miközben globálisan is kell gondolkodni. Ez a kis nemzetek dillemája az új korban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése