Kharón, az alvilág meg a hegyek

Az utóbbi hónapokban több könyvet olvastam, filmet néztem a 8000 méter fölötti csúcsok megmászásáról, többek között az Everestről is. Sokat tűnődtem azon, hogy miért kockáztatják az emberek az életüket, hogy felmásszanak ezekre a hegyekre. Amint tudjuk a bolygón egyik legkietlenebb helye a 8000 m fölötti csúcsok, amit a halál zónának is hívnak, mivel annyira kevés a levegő, hogy a szervezet nem tud rendesen műkődni, az étel emésztése helyett a könyebb utat választja, saját szöveteit emészti inkább fel. 1-2 nap ott fent a biztos halállal egyenlő. Rettenetesen hideg van, a levegő olyan száraz mint a sivatagban, lavinák, szakadékok. Minden az élet ellen van. Miért mennek az emberek a halálzónába? Egyik magyarázat persze kézenfekvő, a "világ" tetejéről szétnézni. Szerintem ez csak egy része a magyarázatnak, szerintem van egy más indok is. Kis csavarral a halál zóna maga az alvilág, a túlvilág. A halál. A sherpa aki segíti őket maga Kháron. Kicsit meghalnak ott fennt (van aki végleg ott is marad) és azután visszajönnek az életbe. Mint akik valami csoda folytán visszajönnek a halál torkából újjászületnek, a hátralevő életük megváltozik az élménytől. Igazából érzik, hogy élnek, úgy érzik becsapták a halált. Egy darabig.