csütörtök, március 16, 2006

Furcsa deja vu

Ma reggel is éreztem munkába jövet, hogy az élet elrohan mellettem és én csak várok, csak várok, mindig csak várok valamire. A változáshoz türelem és kitartás kell. Aktívan kell várnom, nem karba tett kézzel.

Nincsenek megjegyzések: