For a long time, I am waiting for a change to happen. Some event which changes my life.
Thinking about the change, dreaming about it drowns me out. I am just living day after day. I feel like a part of my life is wasted. Even realizing this I am not able to make a move and make myself a useful life. So I am waiting for a change...
péntek, március 31, 2006
hétfő, március 27, 2006
Első internetes vásárlásom
csütörtök, március 23, 2006
szerda, március 22, 2006
Metro Budapest
Ma láttam először, hogy a kijelzők nem azt jelzik, hogy mennyi ideje ment el a szerelvény (nonszensz), hanem mennyi idő múlva jön a következő. Egyelőre csak 30 mp-es pontossággal, amikor már a süket is hallja, hogy jön, akkor áttérnek 15 másodpercesre. Biztos műszakilag túl nagy volt a kihívás a kivitelezőnek. :p
hétfő, március 20, 2006
Bicaj
Előszedtem a hőn szertetett bicajomat. Kereket felfújtam, ma idén először ezzel jöttem melóba. Jó érzés nagyon 20 centire a földtől a talpaddal hangtalanul suhanni a városban, át a parkokon, kisebb akadályokon. Mint ha más közegben mozognál. Nagyon szeretem, felvidít ha rossz a kedvem akkor is. Rajtad múlik, hogy ha szeretnéd új utakon menj a célod felé. Idén meg kéne végre tanulnom egykerekezni :)
csütörtök, március 16, 2006
Furcsa deja vu
Ma reggel is éreztem munkába jövet, hogy az élet elrohan mellettem és én csak várok, csak várok, mindig csak várok valamire. A változáshoz türelem és kitartás kell. Aktívan kell várnom, nem karba tett kézzel.
kedd, március 14, 2006
Madarasi Hargita
A Hargita a székelyek szent hegye. Van benne valami csodálatos, ami miatt a székelyek annyira ragaszkodnak hozza. A vad kapitalizmus, globalizáció szele nem kerülte el ezt a helyet sem. Úgy jelennek meg az új menedékházak, mint ahogy tavasszal előbukkan a hó alól a sok szemét amit nem tudnak hova tegyenek. Télen motoros szánok büdösítik be a friss levegőt, nyáron a motorosok gázolnak át védett növényeken, amely eszmei értéke nagyobb mint amit a bunkók neveltetésére költöttek. Nem gondolnak a jövőre, amikor engedélyezik az építkezéseket, nincs egyáltalán elképzelésük a jövőről. Szegény hegyek, lecsupaszítják ruhájukat, hogy azt majd olcsón adják el valami nyugati multi cégnek, aki röhög a markába, hogy nem az ő környezetét pusztítják. Mikor lesz rend már végre?
péntek, március 03, 2006
Tavaszi vakáció
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)