Új családtag

Most már van aki elvisz minket és a barátokat kirándulni, túrázni, hegymászni. Vagy csak egyet gurulni ha rossz a kedvünk, vagy akár kiugrik velünk vásárolni, hogy ne legyen az egész napod elszarva azzal, hogy várod a buszt kezedben, hátadon a mosóporos csomagokkal. Közben szépen muzsikál is a fülünkbe, repül a kanyarokban. Megjött Lola :)

 

Sízés - Flachau, Ausztria

 

 

Hétvégén voltam 2 napos sízésre Ausztriában. Osztrákék értik rendesen mit is jelent egy jó sípálya. Max 5 perc sorbanállás, liftek, liftek, liftek, kolbász, 5-7 km-es síklások. Bedurrant comb. Érzed, hogy habár nem olcsó dolog, kapsz minőséget és mennyiséget is a pénzedért.

Dance Mob

dance mob
Régebb írtam erről, azért ismétlem, mert kaptam egy kedves kommentet. Nekem ezért is megéri néha írni.

régebbi bejegyzés róluk

Vannak olyan pillanatok, amikor érzed, hogy milyen egyedi hely is Pest, mennyire színes. Ez olyan volt.
Ja és ha kommentelsz, hagyhatsz elérhetőséget...

Maszkura és a tücsökraj

Tegnap este voltam a koncertjükön egy eléggé elhagyatott helyen lévő klubban, most hallottam elöszőr róluk. Még menni fogok. Ha lesz autóm, biztos fogom hallgatni őket.



tücsökraj

Erdélyi vadkapitalizmus

Évek óta nem utaztam autóbusszal haza Sepsiszentgyörgyre, ha jól emlékszem utoljára még azokban az időkben, amikor még nem volt munkavállalásim és 3 havonta ki-be kellett lépni a határon.
Most sem utaztam volna, mert tudtam, hogy habár a vonat drágább, annál kulturáltabb és gyorsabb is. Az erdélyi mindenmásodikautókamion-os forgalomtól is borzongok egy kicsit. Viszont mivel a kedves vasúti szakszervezet sztrájkja megakadályozta, hogy karácsony előtt pár nappal hazautazzak és meglátogassam szüleimet, úgy döntöttünk, hogy lesz ami lesz, mégis csak busszal utazunk. Helyfoglalás megtörtént egy ismerős által, mikrobusz. Úgy tűnt, hogy minden rendben lesz. Ki is értünk a népliget mögötti parkolóba, ahol hamar kiderült, hogy nem mikrobusz, hanem egy öreg roncs busz, mert az előbbiben nincs már hely és az is Kovásznára megy, nem Szentgyörgyre. Ez még belefér, gondoltuk. Felültünk, utolsó sor, folyosó tele csomagokkal. Lépni sem lehet. Közben egy nagy darab otthoni nagyszájú vállalkozóféleség tereli be az embereket a buszba, szervez, pakol, hangoskodik. Habár látszik nincs elég ülőhely, mégis tereli be az embereket mint a birkákat a marha vagonba. Karácsony van, mindenki haza akar menni, vonat nincs. Nagyot akarnak kaszálni, hiszen évközben nem megy a biznisz. Saját embertársaik bőrén. Az emberek tűrik, hiszen haza akarnak jutni karácsonyra. Van aki szeretteit akarja látni, van aki ezen felül bőcsködni is akar, hogy milyen jól megy neki sorsa messze idegenben. Szedett vedett népség, tisztelet a kivételnek.
Nagy nehezen hátramásztunk a csomagokon keresztül, elhelyezkedtünk a hátsó ülésen, ez még belefér. Haza akartunk jutni. Előttünk egy cigányné, akinek az iskolázására kevesebbet költöttek mint amennyibe az oda vissza jegy kerül osztja az észt. Vannak még egy páran belőlük.
Közbe újabb emberek ülnek fel, hely már nincs. Még el sem indultunk, de már kalapáccsal szerelik kint a buszt. Valakinek mondják, maga pótjegyet vett. Adnak neki egy kempingszéket, üljön a folyosóra a csomagok közé. Hátul 5 hely van, 7 embert akarnak leültetni. Érkezik egy cigányné aki fél méterre az arcomtól nyáltól fröcsögő pofával ordibál nekem, hogy miért foglaltuk el a helyét. Türelmes vagyok, de ez már nekem is sok, felhördülök én is, hogy ezzel a koszos büdös busszal nem megyek sehova, leszállok. Átvergődünk a csomagokon, mondom a nagydarab vállalkozónak, hogy nem utazunk, kérjük vissza a jegy árát. Kajánul vigyorog, jó fejjel magasabb. Nem adják vissza, hiszen "nem tudnak csinálni semmit". Leszállunk. Annyi emberség van az utasokban, hogy kézről kézre elére adogatják a csomagjainkat. 10 perc kiabálás után végre visszaváltjuk a jegyet. Még nekik áll feljebb. Baktatunk haza a csomagokkal, ma sem jutunk haza, de boldogak vagyunk, hogy jól döntöttünk.
Pár nappal később vonattal kényelmesen hazaérkeztünk. Egyik utcában észrevettük a kedvenc autóbuszunkat. Most is szerelték...

Nyelvi szösszenetek a vonaton

Valahol Románia-Magyarország határán, két román vámos faggat két amerikai állampolgárt a vonaton:
Vámos: Do you have brother?
Amerikai: A half brother... (ej helf bráder)
Vámos: A twin brother?


Ugyanezen a vonaton az étkező kocsi konyhájának ajtóján: STRANGE NO ENTRANCE!!!

Ehhez már csak a BKV buszon megjelent "Leaving against the door is forbidden" hasonlítható.


Ja és ritka szar levegő van Pesten Szentgyörgy után, de ez inkább egy másik történet...

Hála a jó égnek férfi vagyok... :)

Akkor most mennyit is keresek?

Jó kis magyarországi szokás, de megfigyeltem Erdélyben is, hogy az emberek nagyon kíváncsiak barátaik fizetésére. Gyakori az ehhez hasonló párbeszédek:
-Szia, rég nem láttalak.
-Igen, mert elkezdtem dolgozni XY helyen
-Tényleg, nem is tudtam. Akkor most mennyit is keresel?

Legtöbb barátomnak nem tudom a fizetését, nem is akarom. Az amcsiknál a barátom akivel mindig együtt lógtunk valami menedzserféle volt, többet keresett mint én, de nem érdekelt mennyit. Rájöttem, hogy semmi jó nem származik belőle, ha tudom ki mennyit keres. Ha meg megkérdezik itt Magyarországon és kitérő választ adnak, akkor meg meg vannak sértődve, biztos gondolják piszok sokat keres és azért nem akarja megmondani. Talán ha mindenkinek van egy tisztességes fizetése, akkor megszűnik a kényszer az ilyen kérdezősködéstől. Tudom mennyit keres a feleségem, nekem ez bőven elég. Ha meg érdekel, hogy az adott szakmai tapasztalattal, adott munkakörben, adott helyen mennyi a fizetés, arra jó az internet is. Tehát ne zaklasd ismerősödet, barátodat ezzel a kérdéssel és ne félj nemet mondani, ha más kérdezi. Nem tartozik rá és mindkettőtöknek jobb ez így..

Érdekességek Amerikából

Gondoltam megosztok néhány érdekességet, amit az Amerikában eltöltöltött 1,5 év alatt figyeltem meg, hátha van akit érdekel (némelyik Michigan specifikus):
1. Ha telefonhívást fogadsz, te is fizetsz
2. A postás kisautójában jobb oldalt ül, hogy az autóból be tudja rakni a levelet a postaládába, ami az út szélén van. A postaládák egy oldalon vannak csak, könnyebb a lakónak átmenni az úton, mint a postásnak kétszer bejárni az utcát.
3. Van olyan publikus telefon amelyen az autóból tudsz telefonálni, van drive-in gyógyszertár. Bankba berakni pénzt illetve felvenni természetesen lehet autóból is
4. A pincérek mindig bemutatkoznak ha felveszik a rendelést, így könnyebb szólni nekik
5. A tipikus amerikai házban a garázsból egyből a nappaliba lépsz be, ennyire fontos az autó
6. A fűnyírógép is státuszszimbólum
7. A kőburkolatú házak többsége is favázra épül
8. Ha ajándékot vásárolsz adnak egy számlát amelyen nincs rajta az ár, az ajándékozott ezzel visszamegy és másra cseréli az ajándékot ha az nem tetszik
9. Vezetői engedély megszerzéséhez nem kell tanfolyamot elvégezned
10. Üzemanyag vásárlásnál a kútnál húzod le a kártyádat, nem kell bemenni a benzinkút épületébe
11. Legtöbb gyorsétteremben ha üdítőt vásárolsz újra lehet tölteni
12. A víz minden étteremben ingyenes
13. Van étterem ahova viheted a saját borodat.
14. Legtöbb autóban van egy olyan funkció, hogy ha megnyomsz egy gombot a távirányítón egyet dudál, hogy találd meg a nagy parkolókban (egyszer GPS-el kaptam csak meg az autómat, nekem nem volt ilyen feature az autóban)
15. Minden nap valami élő sportesemény a TV-ben
16. A kocsmában lévő TV-k száma egy vendégre elosztva szerintem itt a legnagyobb a világon :)
17. Villogó piroson lehet balra fordulni


ha még eszembe jut valami, akkor folyt köv...

Az erő paradoxona

Mitől van az, hogy egy 70 éves öreg korát és a fiatalokat megszégyenítve rohadt gyors tempóban végigyalogol 50 km-t, amíg sok tizenéves még egyszer sem tudja kihúzni magát. Úgy tűnik, hogy habár minél aktívabbak vagyunk, minél teljesebb életet élünk, vagyis minél több szellemi energiát égetünk el, paradox módon annál többet tudunk eltárolni és felszabadítani. Terhelni, edzeni a testet és szellemet növeli az energiaraktárunkat.

Bakonyi Mikulás 30

Mikulás után arra gondoltunk Rebivel, hogy jó móka lenne egy teljesítménytúra. Ez volt nekem az első ilyen, ahol szintidő alatt kellett megtenni a távot. A túra neve a bakonyi Mikulás, a táv pedig 30 km. Zircről indultunk, az is volt a végcél. Nehezítette a dolgunkat, hogy a táv háromnegyedét bokáig érő sár borította, ami jócskán lelasította a tempót. Végül is sikeresen teljesítettük a távot, ami nem 30, hanem 34 lett. Volt aki 40 vagy 50-en indultak és volt egy könnyített 17 km-es változat is. A végére jól elfáradtunk, mintha ólomlábaink lettek volna, de most már kipihenve írom a bejegyzést viszont az élmény megmarad. Ja és amíg el nem felejtem, találkoztunk a Mikulással is, akinek ha énekeltél adott édességet és amikor mellé álltál fotózni dölt belőle az alkohol, mint a szeszkazánból.
Akit érdekelnek a technikai adatok az alsó kép a vertikális profilt mutatja.

Yosemite-től a Retyezátig

From 2008_maj_Yosemite

From 2008_okt_retezat

Soha életemben nem túráztam annyit mint ebben az évben. A Grand Canyon aljától a yosemite-i Half Dome tetjéig, Dolomitok, Rax, Triglav csúcs, Magas Tátra Krivan csúcs majd Peleaga csúcs a Retyezátban.
Amiért szeretek a hegyekbe járni, mert a fák között megnyugszik az ember lelke, az erdő az egyik menedék ahol a lélek megpihenhet, elszakadhat a mindennapok problémáitól. A megmászott csúcsok, fáradtságunk, félelmeink legyőzése pedig merszet ad, hogy olyan dolgokba is belevágjunk ha hazatértünk, amihez egyébként nem lett volna bátorság... Jövőre se legyen rosszabb évem ilyen szempontból :)

Elbot a robot

Ha van kedved beszelgetni egy robottal, nyomd meg a piros gombot. Sikerult megnevettetnie :)

http://www.elbot.com/

Hogyan tovább?

Kis segítségre van szükségem azoktól akik olvassák a blogomat....

Jobb oldalon kérlek szavazzatok egyet! Köszi

Modern kor

Múlt héten vettem másfél óra esőhangot mp3-formátumban az Amazonon 1 dollárért. Ugyanitt 10 dollárért amerikai indián őslakós népzenét. Elindítom az esőt, majd párhuzamosan a furulyás zenét is. Kis idő műlva alszom mint a bunda. A winamp-ba letöltött plugin a beálított 60 perc műlva kikapcsolja a laptopot... Csend marad a szobában, egyedül a hangfalak kék ledje pislákol csak. Azt nem tudom hogyan lehetne kikapcsolni :)

Legyőzni a félelmet...

...a teljes élet titka :)

Minden összefügg #2

Néha sokkolóan hat az emberre a felismerés, hogy két vagy akár több dolog összefügg amelyek látszólag teljesen nélkülöznek minden fajta kapcsolatot. A történet úgy kezdődött, hogy éppen nézegettem a MTV videotár Zárora c. műsorának archívumát (amit mellesleg ajánlok mindenkinek, nagyon jó és tartalmas interjúk vannak link itt), pontosabban Jakitsy György üzletember, tőzsdés, kortárs műgyüjtő-vel készült interjút. Az egész beszélgetés nagyon érdekes, de ami a legérdekesebb számomra az a végén, a 44:30 perc körül hangzik el. Amit elmond az, hogy az életben nagyon kevés dolgot alakítunk, hanem inkább észrevesszük a mozgásokat, felvesszük a ritmusát és hozzáadjuk azt az energiát ami a mienk. És hogy mivel is függ össze ez? Nagyon fura, de a manus éppen az Aikido (modern japán harcművészet, ősi alapokkal) alapgondolatát fogalmazta meg csak éppen másképp. Az alapgondolat ott is az, lesarkítva, hogy ha valaki neked rohan, nem állsz elejébe, mert ha nagyobb mint ő, akkor biztos ő győz, hanem az ő energiáját használjuk fel, hozzáadva a miénket is, hogy az egész helyzetet az eredeti entropikus helyzetből (harag, agresszió, kontroll hiánya) egy rendezettebb, békésebb szintre hozzuk. Nem állunk ellen, nem akarjuk megváltoztatni a másikat, hanem egy új utat mutatunk neki. Mindketten jobban járunk. Win-win szituáció.

Egy szombati kerékpározás emlékei

 

 

 

 

I can haz fan?

http://bash.hu/top100

12:02:25] <[HUN]Jurily> most meséljem el, mi történik ha véletlenül egyszer kocsiba ülök? :]
[12:02:31] <[OP]avatka> aha :D
[12:03:12] <[HUN]Jurily> megállunk a pirosnál, beáll mellénk egy audi, benne három csaj
[12:03:30] <[HUN]Jurily> haverom átvigyorog, lehúzza az ablakot
[12:03:56] <[HUN]Jurily> a csaj furcsán néz, de azért lehúzza ő is
[12:04:09] <[HUN]Jurily> srác átüvölt: "nálatok is fingott valaki?"
[12:04:14] <[OP]avatka> wáááááááááááááá

Utcai Tánc Budapest

Tegnap amint valakire várakoztam a ferenciek terén egy alakot láttam amint furcsa mozdulatokat hajtott végre. Pörgött, csúszott mintha egy musical-ből lépett volna elő. Először azt gondoltam, hogy íme egy újabb fura lökött alak akinek feltűnési mániája van. Kis idő múlva azonban észrevettem, hogy nincs egyedül. Volt vagy 5-6 társa, lányok is. Egyfajta performansz volt, improvizálva táncoltak/mozogtak a buszra várakozók között. Újra értelmezték a buszmegállót, színes folttá varázsolták át azt a helyet ahol az emberek nap mint nap eltöltik életük talán leghaszontalanabb perceit. Jó lett volna, ha több várakozó ember is csatlakozott volna. Látni kellett volna a sok értetlen arcot akik nem is fogták fel mi is történik valójában. Nekem annyira tetszett, hogy el is felejtettem fényképet készíteni. Aztán megjött akire vártam, mondtam neki nézze meg milyen érdekes, de ő egy legyintéssel elintézte, hogy csak feltűnési mániájuk van...

Ettől lesz színes Budapest.