hétfő, március 16, 2009
Disznó viccek - angolul
Feliratkoztam Eli, a könyvelő disznó vicces csatornájára a youtube-on. Némelyik jópofa, mint ez itt...
szombat, március 14, 2009
péntek, március 06, 2009
Kukker videó - ótonómia
Nekem tűnik csak úgy, vagy Nándika vágta össze az összhatás érdekében, de az interjú alanyok közül kevésről lehet elmondani, hogy értelmesen tudnának egy mondatot is összerakni. Na jó, talán egy vagy kettő. Tényleg remélem, hogy tudatos munkával sikerült ennyi balféket kikérdezni és nem ez a szint jellemzi a mai erdélyi ifjuságot.
Amúgy tetszenek a filmek, igazolja azt a hitemet, hogy a jó ötlet, fantázia, jó dumák pótólnak minden fajta csilli-villi effektust. Még egy dolog amiért büszke lehetek rá, hogy székely vagyok. Még több Nándikát Erdélybe!!! :)
Amúgy tetszenek a filmek, igazolja azt a hitemet, hogy a jó ötlet, fantázia, jó dumák pótólnak minden fajta csilli-villi effektust. Még egy dolog amiért büszke lehetek rá, hogy székely vagyok. Még több Nándikát Erdélybe!!! :)
péntek, február 27, 2009
Hótalpas túra
péntek, február 20, 2009
Heti zene ajánló: Volbeat
más:
ja és ha még nem láttad mekkora rokennroll arcot alakít David Duchovny a Californication sorozatban, akkor ne hagyd ki!!!
Long live rockandroll!
californication-ról itt
kedd, február 10, 2009
vasárnap, január 25, 2009
Új családtag
Most már van aki elvisz minket és a barátokat kirándulni, túrázni, hegymászni. Vagy csak egyet gurulni ha rossz a kedvünk, vagy akár kiugrik velünk vásárolni, hogy ne legyen az egész napod elszarva azzal, hogy várod a buszt kezedben, hátadon a mosóporos csomagokkal. Közben szépen muzsikál is a fülünkbe, repül a kanyarokban. Megjött Lola :)
hétfő, január 19, 2009
Sízés - Flachau, Ausztria
Hétvégén voltam 2 napos sízésre Ausztriában. Osztrákék értik rendesen mit is jelent egy jó sípálya. Max 5 perc sorbanállás, liftek, liftek, liftek, kolbász, 5-7 km-es síklások. Bedurrant comb. Érzed, hogy habár nem olcsó dolog, kapsz minőséget és mennyiséget is a pénzedért.
Dance Mob
dance mob
Régebb írtam erről, azért ismétlem, mert kaptam egy kedves kommentet. Nekem ezért is megéri néha írni.
régebbi bejegyzés róluk
Vannak olyan pillanatok, amikor érzed, hogy milyen egyedi hely is Pest, mennyire színes. Ez olyan volt.
Ja és ha kommentelsz, hagyhatsz elérhetőséget...
szombat, január 10, 2009
Maszkura és a tücsökraj
Tegnap este voltam a koncertjükön egy eléggé elhagyatott helyen lévő klubban, most hallottam elöszőr róluk. Még menni fogok. Ha lesz autóm, biztos fogom hallgatni őket.
tücsökraj
tücsökraj
szombat, január 03, 2009
Erdélyi vadkapitalizmus
Évek óta nem utaztam autóbusszal haza Sepsiszentgyörgyre, ha jól emlékszem utoljára még azokban az időkben, amikor még nem volt munkavállalásim és 3 havonta ki-be kellett lépni a határon.
Most sem utaztam volna, mert tudtam, hogy habár a vonat drágább, annál kulturáltabb és gyorsabb is. Az erdélyi mindenmásodikautókamion-os forgalomtól is borzongok egy kicsit. Viszont mivel a kedves vasúti szakszervezet sztrájkja megakadályozta, hogy karácsony előtt pár nappal hazautazzak és meglátogassam szüleimet, úgy döntöttünk, hogy lesz ami lesz, mégis csak busszal utazunk. Helyfoglalás megtörtént egy ismerős által, mikrobusz. Úgy tűnt, hogy minden rendben lesz. Ki is értünk a népliget mögötti parkolóba, ahol hamar kiderült, hogy nem mikrobusz, hanem egy öreg roncs busz, mert az előbbiben nincs már hely és az is Kovásznára megy, nem Szentgyörgyre. Ez még belefér, gondoltuk. Felültünk, utolsó sor, folyosó tele csomagokkal. Lépni sem lehet. Közben egy nagy darab otthoni nagyszájú vállalkozóféleség tereli be az embereket a buszba, szervez, pakol, hangoskodik. Habár látszik nincs elég ülőhely, mégis tereli be az embereket mint a birkákat a marha vagonba. Karácsony van, mindenki haza akar menni, vonat nincs. Nagyot akarnak kaszálni, hiszen évközben nem megy a biznisz. Saját embertársaik bőrén. Az emberek tűrik, hiszen haza akarnak jutni karácsonyra. Van aki szeretteit akarja látni, van aki ezen felül bőcsködni is akar, hogy milyen jól megy neki sorsa messze idegenben. Szedett vedett népség, tisztelet a kivételnek.
Nagy nehezen hátramásztunk a csomagokon keresztül, elhelyezkedtünk a hátsó ülésen, ez még belefér. Haza akartunk jutni. Előttünk egy cigányné, akinek az iskolázására kevesebbet költöttek mint amennyibe az oda vissza jegy kerül osztja az észt. Vannak még egy páran belőlük.
Közbe újabb emberek ülnek fel, hely már nincs. Még el sem indultunk, de már kalapáccsal szerelik kint a buszt. Valakinek mondják, maga pótjegyet vett. Adnak neki egy kempingszéket, üljön a folyosóra a csomagok közé. Hátul 5 hely van, 7 embert akarnak leültetni. Érkezik egy cigányné aki fél méterre az arcomtól nyáltól fröcsögő pofával ordibál nekem, hogy miért foglaltuk el a helyét. Türelmes vagyok, de ez már nekem is sok, felhördülök én is, hogy ezzel a koszos büdös busszal nem megyek sehova, leszállok. Átvergődünk a csomagokon, mondom a nagydarab vállalkozónak, hogy nem utazunk, kérjük vissza a jegy árát. Kajánul vigyorog, jó fejjel magasabb. Nem adják vissza, hiszen "nem tudnak csinálni semmit". Leszállunk. Annyi emberség van az utasokban, hogy kézről kézre elére adogatják a csomagjainkat. 10 perc kiabálás után végre visszaváltjuk a jegyet. Még nekik áll feljebb. Baktatunk haza a csomagokkal, ma sem jutunk haza, de boldogak vagyunk, hogy jól döntöttünk.
Pár nappal később vonattal kényelmesen hazaérkeztünk. Egyik utcában észrevettük a kedvenc autóbuszunkat. Most is szerelték...
Most sem utaztam volna, mert tudtam, hogy habár a vonat drágább, annál kulturáltabb és gyorsabb is. Az erdélyi mindenmásodikautókamion-os forgalomtól is borzongok egy kicsit. Viszont mivel a kedves vasúti szakszervezet sztrájkja megakadályozta, hogy karácsony előtt pár nappal hazautazzak és meglátogassam szüleimet, úgy döntöttünk, hogy lesz ami lesz, mégis csak busszal utazunk. Helyfoglalás megtörtént egy ismerős által, mikrobusz. Úgy tűnt, hogy minden rendben lesz. Ki is értünk a népliget mögötti parkolóba, ahol hamar kiderült, hogy nem mikrobusz, hanem egy öreg roncs busz, mert az előbbiben nincs már hely és az is Kovásznára megy, nem Szentgyörgyre. Ez még belefér, gondoltuk. Felültünk, utolsó sor, folyosó tele csomagokkal. Lépni sem lehet. Közben egy nagy darab otthoni nagyszájú vállalkozóféleség tereli be az embereket a buszba, szervez, pakol, hangoskodik. Habár látszik nincs elég ülőhely, mégis tereli be az embereket mint a birkákat a marha vagonba. Karácsony van, mindenki haza akar menni, vonat nincs. Nagyot akarnak kaszálni, hiszen évközben nem megy a biznisz. Saját embertársaik bőrén. Az emberek tűrik, hiszen haza akarnak jutni karácsonyra. Van aki szeretteit akarja látni, van aki ezen felül bőcsködni is akar, hogy milyen jól megy neki sorsa messze idegenben. Szedett vedett népség, tisztelet a kivételnek.
Nagy nehezen hátramásztunk a csomagokon keresztül, elhelyezkedtünk a hátsó ülésen, ez még belefér. Haza akartunk jutni. Előttünk egy cigányné, akinek az iskolázására kevesebbet költöttek mint amennyibe az oda vissza jegy kerül osztja az észt. Vannak még egy páran belőlük.
Közbe újabb emberek ülnek fel, hely már nincs. Még el sem indultunk, de már kalapáccsal szerelik kint a buszt. Valakinek mondják, maga pótjegyet vett. Adnak neki egy kempingszéket, üljön a folyosóra a csomagok közé. Hátul 5 hely van, 7 embert akarnak leültetni. Érkezik egy cigányné aki fél méterre az arcomtól nyáltól fröcsögő pofával ordibál nekem, hogy miért foglaltuk el a helyét. Türelmes vagyok, de ez már nekem is sok, felhördülök én is, hogy ezzel a koszos büdös busszal nem megyek sehova, leszállok. Átvergődünk a csomagokon, mondom a nagydarab vállalkozónak, hogy nem utazunk, kérjük vissza a jegy árát. Kajánul vigyorog, jó fejjel magasabb. Nem adják vissza, hiszen "nem tudnak csinálni semmit". Leszállunk. Annyi emberség van az utasokban, hogy kézről kézre elére adogatják a csomagjainkat. 10 perc kiabálás után végre visszaváltjuk a jegyet. Még nekik áll feljebb. Baktatunk haza a csomagokkal, ma sem jutunk haza, de boldogak vagyunk, hogy jól döntöttünk.
Pár nappal később vonattal kényelmesen hazaérkeztünk. Egyik utcában észrevettük a kedvenc autóbuszunkat. Most is szerelték...
kedd, december 30, 2008
Nyelvi szösszenetek a vonaton
Valahol Románia-Magyarország határán, két román vámos faggat két amerikai állampolgárt a vonaton:
Vámos: Do you have brother?
Amerikai: A half brother... (ej helf bráder)
Vámos: A twin brother?
Ugyanezen a vonaton az étkező kocsi konyhájának ajtóján: STRANGE NO ENTRANCE!!!
Ehhez már csak a BKV buszon megjelent "Leaving against the door is forbidden" hasonlítható.
Ja és ritka szar levegő van Pesten Szentgyörgy után, de ez inkább egy másik történet...
Vámos: Do you have brother?
Amerikai: A half brother... (ej helf bráder)
Vámos: A twin brother?
Ugyanezen a vonaton az étkező kocsi konyhájának ajtóján: STRANGE NO ENTRANCE!!!
Ehhez már csak a BKV buszon megjelent "Leaving against the door is forbidden" hasonlítható.
Ja és ritka szar levegő van Pesten Szentgyörgy után, de ez inkább egy másik történet...
szombat, december 20, 2008
csütörtök, december 18, 2008
Akkor most mennyit is keresek?
-Szia, rég nem láttalak.
-Igen, mert elkezdtem dolgozni XY helyen
-Tényleg, nem is tudtam. Akkor most mennyit is keresel?
Legtöbb barátomnak nem tudom a fizetését, nem is akarom. Az amcsiknál a barátom akivel mindig együtt lógtunk valami menedzserféle volt, többet keresett mint én, de nem érdekelt mennyit. Rájöttem, hogy semmi jó nem származik belőle, ha tudom ki mennyit keres. Ha meg megkérdezik itt Magyarországon és kitérő választ adnak, akkor meg meg vannak sértődve, biztos gondolják piszok sokat keres és azért nem akarja megmondani. Talán ha mindenkinek van egy tisztességes fizetése, akkor megszűnik a kényszer az ilyen kérdezősködéstől. Tudom mennyit keres a feleségem, nekem ez bőven elég. Ha meg érdekel, hogy az adott szakmai tapasztalattal, adott munkakörben, adott helyen mennyi a fizetés, arra jó az internet is. Tehát ne zaklasd ismerősödet, barátodat ezzel a kérdéssel és ne félj nemet mondani, ha más kérdezi. Nem tartozik rá és mindkettőtöknek jobb ez így..
csütörtök, december 11, 2008
Érdekességek Amerikából
Gondoltam megosztok néhány érdekességet, amit az Amerikában eltöltöltött 1,5 év alatt figyeltem meg, hátha van akit érdekel (némelyik Michigan specifikus):
1. Ha telefonhívást fogadsz, te is fizetsz
2. A postás kisautójában jobb oldalt ül, hogy az autóból be tudja rakni a levelet a postaládába, ami az út szélén van. A postaládák egy oldalon vannak csak, könnyebb a lakónak átmenni az úton, mint a postásnak kétszer bejárni az utcát.
3. Van olyan publikus telefon amelyen az autóból tudsz telefonálni, van drive-in gyógyszertár. Bankba berakni pénzt illetve felvenni természetesen lehet autóból is
4. A pincérek mindig bemutatkoznak ha felveszik a rendelést, így könnyebb szólni nekik
5. A tipikus amerikai házban a garázsból egyből a nappaliba lépsz be, ennyire fontos az autó
6. A fűnyírógép is státuszszimbólum
7. A kőburkolatú házak többsége is favázra épül
8. Ha ajándékot vásárolsz adnak egy számlát amelyen nincs rajta az ár, az ajándékozott ezzel visszamegy és másra cseréli az ajándékot ha az nem tetszik
9. Vezetői engedély megszerzéséhez nem kell tanfolyamot elvégezned
10. Üzemanyag vásárlásnál a kútnál húzod le a kártyádat, nem kell bemenni a benzinkút épületébe
11. Legtöbb gyorsétteremben ha üdítőt vásárolsz újra lehet tölteni
12. A víz minden étteremben ingyenes
13. Van étterem ahova viheted a saját borodat.
14. Legtöbb autóban van egy olyan funkció, hogy ha megnyomsz egy gombot a távirányítón egyet dudál, hogy találd meg a nagy parkolókban (egyszer GPS-el kaptam csak meg az autómat, nekem nem volt ilyen feature az autóban)
15. Minden nap valami élő sportesemény a TV-ben
16. A kocsmában lévő TV-k száma egy vendégre elosztva szerintem itt a legnagyobb a világon :)
17. Villogó piroson lehet balra fordulni
ha még eszembe jut valami, akkor folyt köv...
1. Ha telefonhívást fogadsz, te is fizetsz
2. A postás kisautójában jobb oldalt ül, hogy az autóból be tudja rakni a levelet a postaládába, ami az út szélén van. A postaládák egy oldalon vannak csak, könnyebb a lakónak átmenni az úton, mint a postásnak kétszer bejárni az utcát.
3. Van olyan publikus telefon amelyen az autóból tudsz telefonálni, van drive-in gyógyszertár. Bankba berakni pénzt illetve felvenni természetesen lehet autóból is
4. A pincérek mindig bemutatkoznak ha felveszik a rendelést, így könnyebb szólni nekik
5. A tipikus amerikai házban a garázsból egyből a nappaliba lépsz be, ennyire fontos az autó
6. A fűnyírógép is státuszszimbólum
7. A kőburkolatú házak többsége is favázra épül
8. Ha ajándékot vásárolsz adnak egy számlát amelyen nincs rajta az ár, az ajándékozott ezzel visszamegy és másra cseréli az ajándékot ha az nem tetszik
9. Vezetői engedély megszerzéséhez nem kell tanfolyamot elvégezned
10. Üzemanyag vásárlásnál a kútnál húzod le a kártyádat, nem kell bemenni a benzinkút épületébe
11. Legtöbb gyorsétteremben ha üdítőt vásárolsz újra lehet tölteni
12. A víz minden étteremben ingyenes
13. Van étterem ahova viheted a saját borodat.
14. Legtöbb autóban van egy olyan funkció, hogy ha megnyomsz egy gombot a távirányítón egyet dudál, hogy találd meg a nagy parkolókban (egyszer GPS-el kaptam csak meg az autómat, nekem nem volt ilyen feature az autóban)
15. Minden nap valami élő sportesemény a TV-ben
16. A kocsmában lévő TV-k száma egy vendégre elosztva szerintem itt a legnagyobb a világon :)
17. Villogó piroson lehet balra fordulni
ha még eszembe jut valami, akkor folyt köv...
vasárnap, december 07, 2008
Az erő paradoxona
Bakonyi Mikulás 30
Mikulás után arra gondoltunk Rebivel, hogy jó móka lenne egy teljesítménytúra. Ez volt nekem az első ilyen, ahol szintidő alatt kellett megtenni a távot. A túra neve a bakonyi Mikulás, a táv pedig 30 km. Zircről indultunk, az is volt a végcél. Nehezítette a dolgunkat, hogy a táv háromnegyedét bokáig érő sár borította, ami jócskán lelasította a tempót. Végül is sikeresen teljesítettük a távot, ami nem 30, hanem 34 lett. Volt aki 40 vagy 50-en indultak és volt egy könnyített 17 km-es változat is. A végére jól elfáradtunk, mintha ólomlábaink lettek volna, de most már kipihenve írom a bejegyzést viszont az élmény megmarad. Ja és amíg el nem felejtem, találkoztunk a Mikulással is, akinek ha énekeltél adott édességet és amikor mellé álltál fotózni dölt belőle az alkohol, mint a szeszkazánból.
szerda, október 29, 2008
Yosemite-től a Retyezátig
| From 2008_maj_Yosemite |
| From 2008_okt_retezat |
Soha életemben nem túráztam annyit mint ebben az évben. A Grand Canyon aljától a yosemite-i Half Dome tetjéig, Dolomitok, Rax, Triglav csúcs, Magas Tátra Krivan csúcs majd Peleaga csúcs a Retyezátban.
Amiért szeretek a hegyekbe járni, mert a fák között megnyugszik az ember lelke, az erdő az egyik menedék ahol a lélek megpihenhet, elszakadhat a mindennapok problémáitól. A megmászott csúcsok, fáradtságunk, félelmeink legyőzése pedig merszet ad, hogy olyan dolgokba is belevágjunk ha hazatértünk, amihez egyébként nem lett volna bátorság... Jövőre se legyen rosszabb évem ilyen szempontból :)
kedd, október 14, 2008
Elbot a robot
Ha van kedved beszelgetni egy robottal, nyomd meg a piros gombot. Sikerult megnevettetnie :)
http://www.elbot.com/
http://www.elbot.com/
szerda, október 01, 2008
Hogyan tovább?
Kis segítségre van szükségem azoktól akik olvassák a blogomat....
Jobb oldalon kérlek szavazzatok egyet! Köszi
Jobb oldalon kérlek szavazzatok egyet! Köszi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

