mi a Mano?

A trollok hazája, Norvégia 2011 Aug

2011-08-27T16:19:00.068+02:00

Talán gyermekkoromban láttam egy posztert egy tavon uszó hatalmas hajóról, amely eltörpült a környező parti sziklák mellett. Amikor megtudtam, hogy az a hely Norvégia, egyből tudtam, hogy valamikor majd el akarok jutni oda.

Ezen év augusztusában a körülmények lehetővé tették, hogy valóra váljon ez a régi álmom. Dániából keltem át az északi tengeren, hogy 3 órás kompozás után megérkezzek Kristiansand-ba, Norvégia déli csücskébe. Pár kiválasztott "kötelező" pontot bejelöltem, de folyamatosan változott a terv, hagytam magam sodródni és útközben döntöttem el mindig hogy hol szertnék több időt eltölteni. Útitársam az autó és a bicajom mellett az a pár órányi válogatás zene volt, amit pár nappal az utazás előtt válogattam össze. Tudtam, hogy nem olcsó hely, ezért még
Magyarországon (Dánia előtt) bevásároltam konzerveket, tasakos kaját no meg sört. Úticélom a fjordok vidéke volt.

Első nap: Kristiansand-Lysebotn

Ez a nap az utazásról szólt, amíg az elején forgalmas úton haladtam, ahogy északabbra fordultam a kevésbé járt utakon, úgy tárult elém a völgyekben a táj, hogy már akkor sejtettem, hogy csuda dolgokat fogok itt látni. Ahogy emelkedtem, úgy lettek egyre keskenyebbek az utak. A völgyekbben sokáig kísért balról a Nap, amely számomra fura szögből világított be a fák közé. Az utolsó pár tíz kilométer már a Lysefjord keleti részéhez vezető, a jég által legömbölyített hegyek, dombok között vezetett.

Az út itt már egysávos volt, nagyon figyelni kellett a szembe jövőkre. Az utolsó 6 km ereszkedés hajtűkanyarokkal volt tele és kikerülve pár juhot, melyek előszeretettel fekszenek ki az út közepére, megérkeztem az első nap céljához, a Lysefjord keleti csücskéhez. Itt vadkempingeztem egyet sátorral.

Második nap: Kjerag

Reggel a csípős hidegben bicajra pattantam és reggeli tornaként legurultam megnézni a fjordot, mert előző este a sötétben nem sokat láttam, csak a magas sziklák tornyosuló sziluettjét meg a vízesések robaját.

Ismét fel a szerpentinen, ahol előző este lejöttem, felértem a Øygardsstølen (sasfészek) nevű menedékházhoz, innen indult a 900 m-es szintkülönbséges út a Kjeragra, ami csak 1100 méter magas, viszont 984 métert lehet szabadesni róla, amit ki is használtak ottlétemkor a bázisugrók.
Két völgyön keresztülhaladva le és fel gyalogolva ragyogó kilátás volt a fjordra. Az utolsó rész már inkább az enyhén emelkedő legömbölyített köves fennsíkon való baktatásról szólt és 2 óra gyaloglás után megérkeztem az első úticélhoz a Kjeragboltenhez ami egy 5 m3-es két szikla közé beékelt kő. Nem nehéz rámászni, viszont az alatta lévő 250 méteres közvetlen zuhanás utáni további 700 méteres esés gondolatától rezegni kezd a nadrág szára. Szerencsére uralkodni tudok a félelmemen és habár befeszülve, de kiállom a próbát.

A kő melletti platóról pazar látvány tárul a szemünk elé, balra a Kjerag, a szédítő mélységben lent meg a fjord.

Közben a balra levő Kjeragon a bázisugrók figyelik árgus szemekkel a völgyből felszálló felhőket. Kis időt eltöltve a Kjeragra vezető út keresésével, végül megtalálom, de ebben segítenek valami fiatalok, akik pont onnan jönnek. A végén amikor már látom a célt, egyenesbe veszem, de hamar rájövök, hogy a mély hasadékokon nem lehet csak úgy átszökdellni. Mire odaérek, addigra felszállnak a felhők és csak két szikla között kifeszített slackline-t találok ott a tejfehér üresség fölött, meg egy unott extrémsportost aki várja, hogy újra jobb idő legyen. Lefele 2 holland sráccal jövök, akiktől hasznos infókat kapok az útdíjakkal kapcsolatosan. A lefele mászást megsínyli a térdem, de habár fáradtan, annál elégedettebben ülök be az autóba, hogy a fjord déli részén végighaladva eljussak a keleti csücskébe, ahol a komp parkolójában alszom az autóban. Lefekvés előtt pedig megbámulom a pazar látványt amit onnan látok.

Harmadik nap: Lysefjord komp túra

Ezen a napon oda megyek el komppal ahol első este sátoroztam, de ezúttal a vízen. 4 óra az út oda-vissza. A komp a híresebb részeknél lelassít, bemondják a látnivalót, sok érdekes dolgot tudunk meg. Itt van a Whiskey vízesés ahol egy német dezertőr gyártotta a páleszt a szesztilalom idején és kötélen engedte le a piát és a rendszer teherbírását a feleségével tesztelte, itt van a világ egyik leghosszab falépcsője, elnéptelenedett farmok a meredek lejtőn, fókák amik itt élnek de jól rejtőzkődtek, egy betyárbarlang. Itt pillantom meg a Preikestolent, a holnapi úticélt is, de itt még csak lentről. A vége fele egyre magasabban tornyosulnak fölénk a sziklák és a csúcspontot a Kjerag jelenti, most már ez is lentről. Hatalmas szikla a maga 1 km-es magasságával. Megpillantom a beékelt követ is, ami innen csak mint egy borsószem, akkora.

Visszafele a már ismert helyeken lassítunk, és mivel ismétlés a tudás anyja, újra bemondják a hajón az eddig elhangzottakat. Autóba pattanok és kis kompozás meg keresgélés után eljtok az aznap esti szállásomra a Preikestolen kempingbe. Ez már luxus, van zuhany meg internet is, habár borsos áron mérik. Lefekvés előtt még bicajra pattanok és feltekerek a hegyre, hogy kifürkésszem holnap honnan indul az út a Preikestolenre. A tervem az, hogy a parkolási díjat elkerülendő, bicajjal közelítem meg a parkolót és ott kikötöm egy fához a drótszamarat. A fárasztó, ám annál nyugodtabb tekerés után vigyorogva száguldok immár visszafele a kempingbe ahol 2 otthoni sör segítségével álomba ringatom magam, ezúttal sátorban!

Negyedik nap: Preikestolen

Sejtettem, hogy sokan lesznek, de ha híres a hely, meg könnyen megközelíthető, erre számítani kell. Ha másodszor mennék, biztos reggelre érnék fel, vagy késő délután és ott fent aludnék.

Maga az út felfele kb. 2 óra, 600m emelkedés, amolyan könnyebb turistaút, sokan is vannak, boldog, boldogtalan, de hát a természet mindenkié. Ahogy haladok felfele, úgy nyílik meg a kilátás a fjordra, de más irányba is vannak érdekességek, mint például kis tavak, vízesések a távolban. Náha úgy érzem inkább lennék ott mint itt a sok ember között. Hamar felérek, lelógatom a lábam a mélység fölött majd feljebb mászok, hogy találjak egy csendesebb helyet. Visszafele a másik utat választom, ahol alig jár valaki. Elgondolkodom, hogy ilyen az emberi természet, 10 emberből 9 a megszokott úton jár, ami be van járatva és kevés az aki letér a megszokottról. Közéje tartozik az idősebb néni az unokájával akivel szembetalálkozok és egymásra mosolygunk, úgy gondolom tudjuk miért. Gyorsan leérek, kőről kőre ugrálva kerülgetem a turistákat és néha elmosolyodom a "high tech" párokon, akik ide is olyan bakancsot hoznak mint ha legalább valami gleccsertúrára indulnának. Az utolsó pár kilométer egy vidám száguldás a bicajon vissza az autóhoz, habár kikötöttem a fához, ha nem teszem akkor sem viszi el senki sem szerintem. Szokásos bicaj felpakolás majd gurulok is tovább északra a 13-as úton. Lassan már sötétedik amikor megállok egy parkolóban ahol megismerkedem Lukas-al, aki cseh. Hamar összebarátkozunk, elszaladok a közeli vízeséshez behűteni a söröket. Együtt főzünk vacsorát, ki ki a magáét, sörözgetünk és közben Norvégiáról meg az élet dolgairól beszélgetünk. Valahol hasonlóak vagyunk, úgy hiszem mindkettő pár napja nem beszélgetett emberekkel, jól esik nekem is beszélgetni. Sötétedés előtt bicajra pattanunk és még bejárjuk a közeli falu környékét és utána szokásos rutinnal mindketten bedobjuk magunkat a vackuknkba, ő a mikrobuszba én meg a Kia-ba.

Negyedik nap: Odda és környéke

Másnap Lukas és én együtt megyünk tovább a közeli Latefossen vízeséshez, ahonnan ő tovább megy északra, én meg elidőzők a környéken. A képen a vízesés melletti kisebb vízesés látszik.

Elköszönünk egymástól és jó utat kívánva mindenki megy tovább, ő fel északra bivalyokat nézni én meg gleccsereket keresni. Beülök a városi könyvtárba kicsit netezni meg tervezgetni, bevásárolok majd az autóban ücsörögve várom az eső álljon el. Szűk utakon felmegyek a hegyekbe, megnézni a Trolltunga avagy trollnyelv környékét. Folyamatosan esik az eső, kicsit el is szontyolodok, de rájövök még is jobb helyzetben vagyok mint a motoros, aki az eresz alatt ücsörög. Végre eláll az eső és tudok egy jó rántottát repeszteni, hagymával ahogy kell és ettől jobb kedvre derülök majd a megszokott rutinnal bebújok az autóba és pár sorozat után elteszem magam másnapra.

Ötödik nap, avagy hogyan nem másztam meg a Trollnyelvet

Reggelre kiderül az ég és a kedvem is jobb lesz amint meglátom a napot. Gyors reggeli után bicajra pattanok és a terv az, hogy a 6 órás tura helyett bicaj meg via ferrata kombóval jutok fel a trollnyelvre. Ezt a programot ajánlja a helyi turisztikai cég nem több mint 950 NOK, avagy kb. 30 ropiért. 6 km bicajozás után, ami egy vízgyűjtő partján vezet fel a völgybe amit csak a csend völgyének nevezek el hirtelen megpillantom alulról a troll nyelvét valahol pár száz méterrel fölöttem.

Beizzítottam a GPS-t és a tegnap betáplált koordináták alapján megpróbálom beazonosítani a ferrata beszállási helyét, de hamar rájövök, hogy valami nincs rendben. Mivel privát cég építette ki az utat, nem nagyon található meg az interneten a pontos helye, ezért kis keresgélés után feladom és bicajra pattanok, vissza a völgybe! Igazából kedvem sincs egyedül keresgélni, arra gondolok hagyni kell élményt majd akkora is ha majd visszajövök, remélhetőleg barátokkal. Óvatosan leveztek a völgybe a már megszokott szűk utakon és habár az idő nem rózsás, tovább indulok északra, tovább a 13-as úton.

A következő városka Kinsarvik, aminek a neve viccesen hangzik számomra, viszont nagyon szép helyen van a Hardanger fjord mellett.

A már megszokott rutinnal megyek el az 5 csillagos luxus kemping mellett, tudva, hogy ha keresgélek biztos találok egy csendes kis helyet valahol a város szélén vagy a kisebb utak mellett, amelyet hamar meg is találok. Vacsorafőzés, sör majd kevés sétával feltérképezem a környéket és desszertnek elfogyasztok pár marék áfonyát és köszönve a szemben parkoló idős német házaspárnak akik lakókocsival vannak, ismét autóban alszom. Közben rájöttem a lakókocsi egyik nagy előnyére a reggeli WC keresés hiánya mellett: Egy asztal mellett lehet ücsörögni, olvasni ha éppen cudar odakint az idő....

Hatodik nap: a vízesések völgye

A mai napi túra célja, felmenni a Hardangervidda nemzeti park felé vezető völgyön, ahol állítólag 3 vízesés is van 2-3 órányi gyaloglásra. Szokásos bicajozás az ösvény elejéig (jó lesz majd fáradtan visszagurulni). Az út mellett meg megállok az információs tábláknál, ahol sok érdekes információt tudok meg a nemzeti parkról. Amúgy ezt a dolgot nagyon jól csinálják a norvégok, nagy érdeklődéssel olvasgatom az infókat, ami tele van érdekes információkkal. Pl: A Hardengervidda magashegyi fennsík a maga 4272 m2-vel a legnagyobb Európában. Már a kőkorszakban, ie. 6300 ban is éltek itt emberek, a rénszarvasvadászat meg a pisztránghorgászat volt a fő élelemforrásuk. Más: 1969-ben svájci tudósok olyan gombát találtak itt a talajban, amelyből cyklosprint nyernek ki, amit a szervátültetéseknél a mai napig használnak.

Mivel korán indultam, alig találkoztam emberekkel, egyik dübörgő vízesést a másik után hagyva értem fel a legutolsóhoz, ami már 900 méteren volt, de annyira fújt a szél és hideg is volt, meg a táj kietlensége miatt úgy tűnt mintha legalább 2000 m felett lennék valahol a Kárpátokban. Kicsit eltévesztve az ösvényt egyik süppedős részről a másikra ugrálva elindultam visszafele majd 2 óra múlva már ismét a bicajnál voltam. Az eső ismét eleredt, indultam tovább.

Következő megálló az Eidfjord nevű városka a 7-es út mellett, ahol először pillantok meg fjordok között cirkáló hatalmas turistahajót. Pont olyan mint amilyennek láttam régen a képen.

Kis körútat teszek a városban, hogy viking sírokat nézzek meg, de későn jövök rá, hogy nem voltam figyelmes és eljöttem mellettük, de sebaj, legalább szép kilátás volt a fjordra. Tovább utazom, a cél ezúttal a Voringfossen vízesés, Norvégia legismertebb vízesése, ami a maga 183 méteres esésével felettéb impozáns. A fenti kilátót közelítem meg, de meg lehet közelíteni a lábánál is, úgy még hatalmasabbnak tűnhet, habár a szédítő mélységével nekem így is az. A vízesés hozama le van csökkentve sajnos, kell a víz az áramfejlesztésre, de néha meg megengedik a csapot, hogy a turisták is örvendjenek...

Sajnos itt is, fényképen nehéz érzékeltetni a hatalmas mélységet... Talán majd rájövök hogyan lehetséges. Visszautazok Eidfjordba, ahol a parton alszom, ismét autóban. Egy nagyon szép naplemente mellett főztem meg ismét a megszokott tésztás vacsorát, a látvány kárpotolt mindenért.

Hetedik nap: Folgefonna gleccser

Reggel még úgy indulok, hogy megnézem a Kjeasen farmot fent a hegyen, úgy döntök, hogy a mai nap inkább haladok tovább és elindulok vissza Kinsarvikba a 13-as úton, ahol átkompozom a Hardanger fjordot, hogy tovább az 550-es úton haladjak a Folgefonna gleccser fele. Ez egyike a "scenic road" - nak ami be is váltja a hozzá fűzött reményt, a fjord mellett halad kanyarogva, minden lépésben meg lehetne állni fényképezni, de már picit unom fényképezni, inkább megyek tovább délre Jondalig, ahonnan egy hegyi kanyargós úton feljutok 1500 m fölé, ahol már csak sziklák vannak. A szemerkélő eső és a bezárt sípálya után csalódóttan jövök le a hegyről, túl kietlennek tűnik nekem a sok zöld fenyőfás erdő után.

Ismét átkompozom a fjordon, majd újra a 7-es úton megyek nyugatra hogy megnézzem a Steindalsfossen vízesést amely arról híres, hogy be lehet menni mögéje. Meg is teszem, de ennél izgalmasabb megközelíteni a vízesés lábát, ahol pár másodperc alatt csurom vízes leszek. Tovább indulok most már keletre a 13-as majd az E16 úton fel északabbra, ahol a Flam nevű városkában kempingezem, az Aurlandsfjord partján, ami egy nyúlvány a 200 km hosszú és néhol 1300 m mély Sognefjordnak, ami Norvégia legnagyobb és a világ második legnagyobb fjordja. Innen indul másnap a túrám, ezúttal bicajjal a Rallarvegen nevű út mellett, a Hardangervidda leghíresebb bicajútja amely a vasút mellett kanyarog.

Nyolcadik nap: bicajtúra

Rallarvegen. 20 km feltekerés a völgyben, hatalmas sziklaflak és vízesések között, az eredeti út 80 km, de én nem terveztem végigmenni.

Az utolsó 500 métert már tolom a nagyon meredek köves úton, 20 km után visszafordulok és végig gurulok minimális tekeréssel a kiindulópontig. Nagy élmény a sziklába vályt kivilágitatlan alagúton átbicajozni, csak negyon kevés fény jut be. E16 út északkeletre, átmegyek a világ leghosszab, 24 km-es autóalagútján a Laerdálon. Két ponton is ki van szélesítve és ki van világítva fényekkel, eléggé szürreális, de tetszik.

Ragyogó napsütésben megyek északra az 5-s úton, talán ez volt egyik kedvenc utam, lehet az idő miatt is. Itt pillantom meg első igazi gleccseremet, a Jostedalsbreent, ami a kontinentális Európa legnagyobb gleccsere a maga 1310 km2 -vel és néhol 200 m vastagságával tiszteletet parancsol. Igazából egyik nyúlványát pillantom meg, a Boyabreent. A gleccsernyelv 2 métert halad minden nap. 1940 ben két részre szakadt, majd újra egyesült, az alsó részt a fentről letöredező jég táplálja. A gleccser nagyon érzékeny a klímaváltozásra, hacsak 1 fokot is esne a nyári hőmérséklet, elborítaná az utat, ahogy tette 100 évvel ezelőtt.

8500 évvel ezelőtt amikor 2 fokkal melegebb volt átlagban, a gleccser teljesen eltűnt, majd 5300 éve jelent meg ismét. 1750 ben érte el maximumát, a mainál 2.4 kilométernél hosszabra terjedt, úgy hívták ezt az időt, hogy a kis jégkorszak. A 90 es évek elejétől újra kezdett nőni a nyelve és 1993-tól évente 40 m-t nőtt.

A közelben volt egy másik gleccsernyelv, azt is megnéztem. A Suphellebreen amelyet a 400 m-el fennebb lévő Flatbreen táplál (évente 2 millió tonna jéggel ami egy 230 méter magas jégoszlopnak felel meg egy fotbalpálya méretű helyen). A nyelv alsó pontja 60 méter magasan van a tengerszint felett, ezért a sarkkörtől délre lévő gleccserek között a legalacsonyabb. A 94-es Lillehammeri olimpia pódiumát ebből a jégből készítették.

Ezután visszamente az előző gleccserhez és ott még egy darabig csodálkozva bámultam a nagyságát és a különleges zöld színét. Szépség és egyben szörnyeteg. Tiszteletet parancsol, a sziklák is eltörpülnek mellette.
Az infókat a gleccser mellett kihelyezett táblákról gyűjtöttem.

Kilencedik nap: Briksdalbreen

Tovább haladva északra az E39 majd a 60-as úton, elértem Oldenbe, ahonnan délre egy mellékuton meg lehetett közelíteni a Birksdal gleccsert, talán a leglátogatottab Norvégiában. 40 perc gyaloglás után érem el a gleccsertavat és elémtárult teljes nagyságában és szépségében a Briksdal gleccser.

A képen található piros pötty mellett egy ember van, ez szemlélteti a valódi
nagyságot (klikk a képre a nagyításért!).

Amikor odaértem, megroppant a jég, olyan hanggal, mint amikor fagyos hóra lép az ember, csak százszor hangosabban és mélyebben. Mindenkiben megfagyott a vér egy pillanatra. Hatalmas ereje van egy ilyen gleccsernek, több száz tonnás sziklákat is könnyedén tud görgetni ahogy halad előre.

A nap hátralevő részében felgyalogoltam egy közeli másik gleccserhez, itt csak pár emberrel találkoztam, viszont nem lehetett megközelíteni a gleccsert, rohanó vízesésés és hatalmas sziklák tornyosultak elém. Félelmetes látvány látni a nyers erőt. Egy völggyel odébb kempingeztem, a Lovatnet tó partján és talán ez volt a leglátványosabb szálláshelyem a zöld tóval és a háttérben látszó gleccserrel.

Tízedik nap: Skala

A csúcson kell abbahagyni, ezért választottam utolsó látnivalónak a Skalat, ami csak 1848 m magas csak, viszont 37 méter magasról kell indulni, ezért 1800 m szintkülönbséget kell legyőzni kb. 8 km alatt. A menetidő kb 4 óra, nekem sikerült 3 alatt felérnem, de a rekord 1 óra 10 perc. Megjegyzem, hogy lefele 2x annyi időbe került lejönnöm mint a rekord, pedig ahol csak tudtam szaladtam, szökdécseltem.

Az első rész erdőben halad, majd eltűnnek a fák, csak a bokrok maradnak, míg az utolsó részen már nagy kőtömbökön kell felfele mászni. Az idő sem rózsás, felhős, erős széllel és max. 7 fok ha lehet. Közben meg-megállok fotózni, szépen látszanak a környék hegyei. Reggel indultam, egyedül vagyok a hegyen, csak a birkák meg valami madárféle amit hegyi tyúknak nevezek vannak velem a hegyen. Az utolsó 400 méteren megtörik a lendület, feltünik egy csapat a sarkamban, gyorsabbak mint én.

Végül csak felérek a kőből rakott kör alakú menedékházhoz, benyitok és meglepődve tapasztalom, hogy senki sincs ott. Hamar rájövök, hogy önkiszolgáló alapon működik minden, fel van tüntetve az árlista, a raktárkészlet pedig feltöltve. Gondolkodom, ez felénk nem működne. Az utánam érkező osztrák pár és az angol idősebb hölgy is jóváhagyja, hogy ott sem hinnék, hogy működne. A háztól pár méterre szédítő mélység tátong, látom a völgyet ahol feljöttem.

Elfogyasztom a szendvicset és lassan elindulok lefele, keresve az utat a tömbök között. Közben fényképezek.

Mire leérek már sajog a lábam, jó kis izomláz lesz már előre sejtem, de siker mámorával ülök be az autóba. Innen már visszafele vezet az út. Az E 39-es úton jövök vissza a Sognefjord északi oldalán és ahogy közeledek a tengerhez, ehyre dombosabb részek következnek. Minden kanyar után egy csodás panoráma tárul fel, de már fáradt vagyok fényképezni is. Tavak, erdők, sok sok felfedeznivaló rejtekhely, talán egy élet sem elég mind bejárni. Hatalmas ország és én csak töredékét láttam. Mi lehet még északabbra. Néha kompra szállva utazom tovább és Bergen előtt lemegyek egy kisebb mellékútra szálláshelyet keresni. Nem kell sokat mennem, hogy egy kisebb fjord partján találjak egy nyugodt helyet, ahol a főzés-sör után megpihenek. Leülők a parti sziklára és elgondolkodom milyen szerencsések azok akik ilyen tájakon nőnek fel.

A sötétben a távolban egy tengeri olajkút lángja világít, sejteti, hogy mitől is lehet oly gazdag ez az ország.

Tizenegyedik nap: Norvégia-Dánia

Még útközben megállok Bergenben, a második legnagyobb város Norvégiában. Barangolok az utcákon, nézem az arcokat, sok a turista. Élhető városnak tűnik. Leülök a térre és nézem az embereket. Forgatom a képeskönyvet amit ajándéknak viszek, mennyi hely ahova még érdemes itt elmenni! Az éjjeli nap, az északi fény. Ezeket majd látnom kell még. Azt hiszem még fogok erre járni.

Újra elered az eső ezért ismét autóba ülök és meg sem állok a kiindulopontig, Krisitiansand. Rettentes eső zúdul le, a kompokon üvöltő szél. Ez is Norvégiához tartozik. Vajon mi lehet télen. Beleborzongok a gondolatba, de valószínű megvan a télnek is a szépsége itt.

Lassan feltűnik a kikötő, a kör bezárul. Csak reggel indul a komp, addig még utoljára lefekszem a már megszokott elsőkerék meghajtású ágyamba. Az erdők és tájak képei belevésődtek az emlékezetembe, ha egy nyugodt pillanatra vágyom, elég felidéznem ezeket.

Vissza a civilizációba, viszlát Norvégia!

---

további képek itt:

https://picasaweb.google.com/szmano/2011_aug_Norvegia?authuser=0&authkey=Gv1sRgCKyN2K39qPOc0wE&feat=directlink

Szabadság

2011-05-15T22:22:00.002+02:00

Felmondtam a munkahelyen, 3 évet húztam le. A társaság nagyon jó, pár barátság is köttetett. Talán egyik legérdekesebb nyárnak nézek elébe, majd jöhet a munkakeresés. Nagyfokú szabadságérzetem van... Jó lesz minden...

A döntés

2010-10-26T16:43:00.002+02:00

Minden ember a saját sorsáért felelős, viszont csak együtt tanulhatunk, léphetünk. Viszont senki sem veheti a hátára a másik embert.Mindeki maga megy. Egyedűl. Maga érez, maga gondolkodik. Amikor valaki a másik helyett dönteni akar, az a másik személyiségének, akárhogy is nézzük a sárbatiprása, ugyanis neki ez az élete, hog döntsön. Akármit... Akkor lehet egyedül dönteni helyette, ha kéri... valaki segítsen. Akkor kötelező a segítség.

Czanik Árpád Csaba

http://www.posthuman.hu/tan6.html

A kreativitás nem ismer határokat, újabb fejezet

2010-10-15T11:17:00.002+02:00

És te eldobod?

Ma és holnap

2010-08-27T10:31:00.002+02:00

Mekkora őrültség úgy készülni a jövőre, mintha 30 év mulva is ugyanúgy működne a világ!
Olyan dolgokat fogunk akár 5 év múlva is megtapasztalni, amiről ma még nem is álmodtunk! Minek készülni a biztosra, a jövőre, amikor a MOST elszalad mellettünk és csak azt vesszük észre, hogy sohasem éltünk igazából, egyfolytában csak készültünk arra, hogy élni fogunk. Biztosra menni, nem nyerő! Elbukni néha az, mert másképp hogyan is tanulhatna az ember? Gyerünk!!! MOST most van...

Ode To A Screw (taking off 1971 - milos forman)

2010-06-07T23:37:00.000+02:00

Ugrás a mélybe

2010-06-06T20:38:00.000+02:00

Miért jó kis nemzetnek lenni, mint a magyar?

2010-06-01T15:48:00.002+02:00

A nagy nemzeteknek a tömegüknél fogva nagy a tehetelenségük. Bármilyen változás, ami a jó irányba vezetne nagyobb ellenállásba, ütközik. Kis nemzetnél mint a magyar, könnyebb új dolgokat kipróbálni, új irányba mozogni, akár megelőzni azokat akik "elöttünk" vannak. És valami elkezdődött itt a kárpát medencében. Egyre több ember kezd ébredezni...

Ágnes

2010-05-26T17:18:00.001+02:00

Ágnes - Titkaid from Music Music on Vimeo.

A vulkán

2010-05-24T15:22:00.000+02:00

Iceland, Eyjafjallajökull - May 1st and 2nd, 2010 from Sean Stiegemeier on Vimeo.

Állampolgárság

2010-04-30T15:21:00.003+02:00

Sok sok szarakodás, papírmunka, pénzbefizetés, fordítás, vizsga után ma Magyar állampolgár lettem. Több lettem én ettől? Talán egy picit :) Hivatalosan Magyarország is az én hazám.

TV maci 2010

2010-04-26T21:58:00.001+02:00

Heti Metál Mano ajánló - Shapat Terror

2010-04-04T22:09:00.001+02:00

Csapat a Shapat Terror magyarhonbol!

Egy napom bringával a melóba...

2010-03-19T10:56:00.003+01:00

A tavasz első bringás napja számomra, néhány technikai info érdekességképpen amit az Androidos telefon Mytracks nevü progija rögzített, majd egy gombnyomással fel is töltötte a google-s térképeimhez. Ez a technika :)

Created by My Tracks on Android.

Total Distance: 14.58 km (9.1 mi)
Total Time: 58:37
Moving Time: 46:49
Average Speed: 15.71 km/h (9.8 mi/h)
Average Moving Speed: 18.69 km/h (11.6 mi/h)
Max Speed: 31.50 km/h (19.6 mi/h)
Min Elevation: 122 m (401 ft)
Max Elevation: 212 m (695 ft)
Elevation Gain: 239 m (785 ft)
Max Grade: 19 %
Min Grade: -12 %
Recorded: Fri Mar 19 09:09:24 GMT+01:00 2010
Activity type: bicaj

View Bicajut melóba in a larger map

Az élet legnagyobb ellensége...

2010-03-19T00:37:00.001+01:00

a félelem...

Heti Metál ajánló - Katatonia, The longest year

2010-03-16T20:28:00.002+01:00

Sokat hallgattam lefekvés előtt fülessel a fejemen, nyugtat :)

A grand Canyon

2010-03-14T18:20:00.001+01:00

A kevés olyan dolgok egyike, amely lenyűgözött nagyságával, szépségével.

Gadget ami kéne

2010-03-11T17:48:00.002+01:00

Már meg is rendeltem. Country zene és V8-as hang a koreai autómban. Tiszta Amerika! És van western kalapom is... :)

Egérút 3 óra alatt

2010-03-03T18:27:00.003+01:00

A fekete körök ahol a mouse pointer elidőzött... ha tetszik készítsd el a sajátodat http://iographica.com/

Lakáskeresés 1996 vs. most

2010-03-03T18:03:00.002+01:00

Emlékszem, hogy régebben még Kolozsváron a Piata-ban kerestük a kiadó lakásokat vagy ismerősőkön keresztűl. Karikázgattad a hírdetéseket, hívogattad őket, kész zsákbamacska. Hogy mi a jövő? Sétálok az okostelefonommal a városban, fut egy alkalmazás ami a beépített GPS és iránytűvel a telefonon megjelenő kamera képre valós időben rárajzolja a kiadó lakásokat, a róluk készűlt képeket infót. Csak az a feladatom, ha tetszik az elhelyezés meg a kép, valamint az ár is, hogy megnyomok egy gombot és máris hívom a bérbeadót. Ez már nem a jövő...

Loop Station

2010-02-14T13:43:00.002+01:00

Mostanában nagyon tetszenek ezek a loopstation-s zenék, ahol ismét csak a kreativitás szab határt a lehetőségeknek.

Másik:

Amorphis rules!

2010-02-10T22:34:00.001+01:00

From The Heaven Of My Heart

Amorphis | MySpace Music Videos

Elso mobil bejegyzes

2010-02-08T20:40:00.000+01:00

Heti METÁL ajánló

2010-02-04T13:04:00.002+01:00

A Creed együttes 3/4-ből alakult Floridai banda, akiket érdemes meghallgatni, főleg a legutolsó lemezüket, a BlackBird-t.
A weblapjuk intrója pedig nagyon ötletes. Hallgassátok....

A fantázia nem ismer határokat sorozat X

2010-02-02T16:37:00.000+01:00

parkour motion reel from saggyarmpit on Vimeo.

szerintetek?

Utazás

2010-01-29T10:54:00.003+01:00

Nem csak kontinensről kontinensre, országról országra lehet utazni, van belső utazás is, amely legalább annyira érdekes mint a fizikai formája. Ez a belső utazás egy egész életet vesz igénybe, ám sokan vannak akik nem veszik a bátorságot elindulni, nekivágni az ismeretlennek, hanem egész életükben a megszokott városkájukban éldegélnek. Pedig oly csodás az úton lenni... Bátorság, kiváncsiság, kitartás, szenvedély és a cél ami előre visz.

360 fokos video

2010-01-25T09:17:00.002+01:00

Ma láttam először ilyet, lehet pár év múlva megszokott lesz akár az otthon is, így küldjük el a vakációs filmet az ismerősöknek...

http://edition.cnn.com/interactive/2010/01/world/haiti.360/index.2.html

Élni tudni kell...

2010-01-22T16:04:00.003+01:00

Egy ilyen vízi járgányon el tudnék pihenni :)
Koppenhágában fényképeztem...

Súlyfölösleg

2010-01-22T11:48:00.001+01:00

69-70 kg lettem, ami kb 6-al több mint ami ideálisabb lenne a sziklamászáshoz. Ez olyan mint ha egy kisebb hátizsákkal másznék. Kitűztem a 64-t mint célt. Várom a bíztatásokat :)

Seryoga - keleti amerika

2010-01-05T22:37:00.001+01:00

Újra egy 5 csillagos koncert

2009-12-30T13:36:00.002+01:00

Dec. 29, Fővárosi Művelődési ház. Fellépők: Turbo, Danny Cavanagh (Anathema), majd Anneke a Gatheringből.

A turbót most hallottam előszőr, de biztos még elmegyek a koncertjükre, Danny egy szál gitárral és az általa a helyszínen feljátszott és rogzített loop-kal nyomott egy nagyon hangulatos koncertet, néha zongorázott is. Példáúl a gitárral rogzített egy akkordfelbontást, majd arra rázongorázva elénekelte az Iron Maiden Wasted Years-t. És végűl, de nem utolsosórban Anneke és Danny közös akusztikus koncertje, azzal a gyönyörű és egyedi hanggal amibe szerelmes vagyok :)
4 óra intenzív zeneélmény, kis ízelítő:

Hurrá, itt a télapó!!!!

2009-12-08T23:35:00.003+01:00

Heti link ajánló : Tim Burton - a weboldala is nagyon jó

2009-12-07T18:03:00.005+01:00

Különcebb fotóim

2009-12-02T17:06:00.001+01:00

Most tudtam meg, hogy bemutatót (szlájdsó) is lehet készíteni a picassával, íme néhány bizarabb fotóm.

Turn dying to flying...

2009-11-27T13:05:00.001+01:00

0:32 - nél, ahol lezuhan és csak kinyítja az ernyőt... őrűletes!

A második couchsurfer - Somen

2009-11-25T14:18:00.004+01:00

Ő az indiai Somen, egy indiai kisfaluból, aki most 26 éves és aki 5 évvel ezelőtt elhatározta, hogy bicajjal százkilencvenvalahány országot beutazik. Nem unalmas az élete, 24 napig a talibánok foglya volt (cikk), a tamilok is fogva tartották, menekült már vadállatok elől fára, megverték és kifosztották Bulgáriában. Ha folyamatosan beszélt volna a pár nap alatt, ameddig a házamba befogadtam, akkor sem tudta volna elmesélni mind az élményeit. Mesélt a küldetéséről, a szépségről, lányokról akik szerelmesek lettek bele az út folyamán és akikbe ő. Mesélt a szüleiről, kisfalujáról, ahova majd csak 2020-ban tér majd vissza. Addig úton van. Mindenhol vannak barátai, akik már várják. Tele van élettel, tervekkel és egyfolytában vigyorog :) Imád táncolni és a zuhany alatt valami indiai nótát énekel. Akkor is énekel, ha kissé szorong. Én bevallom, nem igazán értettem meg őt, hogy mit akar, miért csinálja. Mesélt az élet rendjéről is, de nem igazán voltam jó befogadó.
Amúgy kissé szétszórt és dörzsölt fickó is a jó értelemben... Ha találkozotok vele valahol a kontinensen, esőben, hóban a kerékpáron, tudjátok, hogy ő a modern Maugli, akit nem a farkasok, hanem az Út nevel...

H2O

2009-11-22T21:48:00.002+01:00

John Francis aki 17 évig nem szólalt meg és csak gyalogolt...

2009-11-19T10:23:00.002+01:00

Tegnap érkezett hozzám couchsurf-ni egy indiai srác, Somen Debnath, aki már 5 éve úton van a bringájával (róla később lesz majd egy bejegyzés). Ő mutatta este nekem ezt a fickót, aki 17 évig nem szólalt meg, miután látott két olajszállító hajót összeütközni a Golden Gate-nél. Érdemes megnézni a videót róla ahogy viccesen elmeséli a 17 éves hallgatása történetét.

Kismama a tömgközlekedésen

2009-11-17T11:36:00.002+01:00

Ma rászóltam egy fiatalabb srácokból álló csoportra, hogy adják át a helyet a HÉV-en egy terhes kismamának. Szó nélkűl megtették. Később gondoltam arra, hogy mi lett volna, hogy ha a mama nem is mama, hanem csak túl sok somlóit eszik. Elég ciki lett volna a helyzet :). De amikor leszállt, megköszönte, úgy hogy tényleg terhes volt :)

Alig várom a sízést...

2009-11-10T15:56:00.004+01:00

Alig várom, hogy a széles lejtőn csúszhassak le, egyik kanyar a másik után, jó kis carvingos szűk kanyarok, vagy ha lazábra veszem a tempót, széles-nyugis kanyarok, fenyőfák suhannak el mellettem. Egyedül vagyok, csak néha találkozom a haverokkal. Nem gondolok semmire, csak élvezem a fényt, a havat, a hegyeket, a kanyargást. Bedőlni és érezni, hogy sodródnál ki a kanyarban, de belenyomod a síléc élét a hóba, beveszed a kanyart. Harmóniában vagy a fizika törvényeivel, magaddal. Nem akarod legyőzni őket. Érted mi miért van, de ami ennél fontosabb érzed az egészet. Fehér suhanás, nem kell más csak a pillanat, az itt és most! Síszezon indul!!!

Mi a baj a mai fiatalokkal....

2009-11-05T10:59:00.002+01:00

Szerintem a mindent, itt és most megkapni ideológia vezérli a mai fiatalokat, persze ezt nem ők találták ki maguknak, hanem része a globalizációs-individum orientált nyugat által a torkunkon lenyomott maszlagnak. Ez olyan, mint amikor a bor érlelését siettetik, a természetes folyamatokba amihez idő kell durván beavatkoznak, csak hogy minél hamarabb eredményt érjenek el. Tévéből, magazinokból és internetről ellesett divat szerint öltözködnek, nem veszik észre, hogy most már lassan az az igazi alternatív, ha nem öltözünk alternatívan. Tudják, hogy az első pár másodperc a legfontosabb, a "first impression", sőt ez a legfontosabb nekik. A fiuknak a lányok csak szexeszközök, a lányoknak a fiuk is csak eszközök, amellyel a poziciójukat, hatalmukat építik fel a többi lánnyal szemben. Öreget nem tisztelnek. Ez a véleményem az átlagos magyar fiatalról, tisztelet a kivételnek. És hogy honnan merítem az ihletet? Csak szét kell nézni itt ahol lakom, Budapesten, a Héven, a BKV-n, vagy az utcán. És ha megkérdezik ki a hibás, hát nem ők, hanem a szülők, akik maguk is áldozatok...

Balkán express

2009-11-03T15:16:00.002+01:00

Okt. 23 alkalmából haza"ugrottunk" autóval Sepsiszentgyörgyre, ám ezúttal a szokásos Arad-Déva-Szeben-Brassó útvonal helyett a Nagyvárad-Kolozsvár-Maros-Szováta-Székelyudvarhely-Csíkszereda útvonalon. Ezzel az úttal kapcsolatosan szeretnék megosztani pár benyomást, gondolatot:
- vagy 6 éve nem voltam Kolozsváron, amit észrevettem, hogy a forgalom kaotikus lett. elment a kedvem megállni a központban, gyorsan mentünk is tovább
- habár szerettünk volna stoppos egyetemistákat felvenni, mert régen mi is stoppoltunk, nem volt senki aki Maros fele ment volna
- az őszi hangulathoz a legjobb valami balkáni zene, mondjuk Besh o Drom-t hallgatni
- Székelyudvarhely nagyon hangulatos város, tudnék ott lakni.
- a legjobb szalmapityóka csakis székely krumpliból tud készűlni(usvarhelyen ettük)
- gyönyörű ilyenkor a Hargita, a színek csodálatosak!!!

Amorphis, Diesel klub, Budapest - nov 28

2009-10-30T11:53:00.003+01:00

Az előbandákat nem láttam, csak éppen egy Unicomot és egy sört tudtam letolni, máris kezdtek. Nem néztem mennyi idő volt a koncert, annyira elveszett az időérzékem. Ezt szeretem az ilyen kis klubkoncerteken, hogy 4 sorból élvezheted a zenét. Közel vagy a zenéhez. Az Amorphis élőben is bebizonyította, hogy miért ők is egyik kedvenc bandám. Az új énekes nagy arc, igazi frontember. Ha még jönnek, biztosan ott leszek... Olyan koncert ez, ami feltölt energiával, erőt ad. Aki meg nem ismerné az Amorphist, nézzen utána, érdemes...

Spanyol gitár

2009-10-18T23:59:00.002+02:00

sokáig, nagyon sokáig tudom hallgatni az ilyen zenéket, amelyikben csak gitár van. Ezt a számot a Pink Floyd ihlette. Irtam már erről az együttesről, nagyon szeretem őket. Itt van az új album is tőlük, ahol minden számot egy híres együttes-zenész inspirált. több info itt

Hol az extrém határa?

2009-10-16T16:03:00.000+02:00

Deeper from Anavak on Vimeo.

még pár év és megjelennek a lavinaszörfösök. Szerintem...

A kreativitás nem ismer határt, újabb fejezet :)

2009-10-09T09:27:00.004+02:00

én mondtam! További képek itt!

Régi szép idők...

2009-10-02T09:57:00.003+02:00

... amikor még farmerben és fekete polóban tolták a zseniális metál zenét, nem maszkokban meg mindenféle szarságban. Amikor a zene volt a fontos, nem a körítés. A képen Chuck Schuldiner a Death-ből. RIP.

Kísérlet #X

2009-09-28T09:12:00.003+02:00

A szeles Chicagóban, amikor novemberben nagykabátban caflattunk, nagyon sok "benszülött" még lengén öltözve rótta a nagyváros utcáit. Akkor fogalmazodótt meg bennem a gondolat, hogy biztos hozza lehet szoktatni magad a hideghez is. Itt budapesten, ha 20 fok alá lemegy a hőmérséklet, már sapkát, sálat, kabátot vesznek fel a táposok. A sál megér egy misét, 40 fokban is képesek hordani, mert az annyira divatos és menő. Na ezektől ráz ki a hideg engem igazából. Szóval elhatároztam, hogy hozzászoktatom magam a hideghez, egészségesebb is, no meg jól is jön ha a hegyekben túrázol, hogy jól viseled a hideget. Nem nagy dolog, csak kissé kitolni a kényelem szférát, kevesebb, vékonyabb takaró, nyitott ablakkal aludni, kevesebb alvócucc. Úgy néz ki, hogy ezek az apró változtatások is eredményt hoznak, amikor a többiek már fáznak, akkor én még jól érzem magam. Télen folytatom a kísérletet, kissé extrémebb körülmények között...
--- a képen januári jégtorlódás látható a Huron tavon ---

Triglav, 2nd take

2009-09-23T10:30:00.004+02:00

Egy évre rá, hogy felmásztunk a szlovének szent hegyére, idén újra felmentünk néhány munkatársammal. Most komolyabb volt a dolog, nem 1400 m- ről, hanem 660-ról indultunk. Volt benne 11 óra menetelés, esőben menetelés, 1 óra rossz irányba, 7 óra lefele gyaloglás no meg a csúcsérzés. Mondjuk annyira ködös volt az idő, hogy a csúcsról nem sokat láttunk. Az alpesi hegymászó tanfolyam óta, ahol voltak azért neccesebb részek, ez elég simma űgy volt, már már néhol gyerekjáték. Az idő is velünk volt, tavaly 0 fok volt, széllel, most 10 fölött volt. Talán jövőre újra visszamegyek, ezúttal a nehezebb északi falon és viszem Rbk-t is, aki most is lemaradt a csúcsról...

Hogyan néznél ki a 72-es sulitablón?

2009-09-17T13:59:00.003+02:00

Én így:

Mondjuk mivel ez amerikai divat, mire eljutott ide az + 10 év, tehát inkább 82...

Ha kiváncsi vagy, hogy te hogyan néznél ki akkor próbáld ki itt :)

The Wire

2009-09-17T11:55:00.004+02:00

Most nézem a HBO-s The Wire sorozatot. Nem hiába ért el 9.7-es átlagot az IMDB-n. Nagyon életszagú történet Baltimore utcáiról, ahol összefónódnak az érdekek és ahol a fejétől büdösödik a hal, mert az utcákról a drogot követve eljutunk a pénzen keresztűl a nagyhalakhoz, a politikusokhoz. Beletekinthetünk a rendőrség munkájába, ugyanakkor realisztikus képet kapunk a bünszövetkezetek működéséről is. Drogdílerek, narkósok, prostitució, szakszervezetek mögé búvó bűnözés. Minden amiben csak pénz van vagy lehet. Van akit a karrier, másikat a hatalom és a pénz, irigység vagy bosszúvágy hajtja. Kevésebbet a kötelességtudat, a munka élvezete, a játék. Jó poénok mellett hiteles nyelvezet (szeretem nagyon ahogy a négerek beszélnek) és hiteles szerepjáték. Csak ajánlani tudom...
Kedvenc szereplőim közűl kiemelném Jimmy McNultyt - a nehéz eset, a tehetséges ír zsaru aki küzd az alkohollal a házasságáért és bűnözők ellen is, hajtja egy belső késztetés, hogy a bonyolult ügyeket megoldja. Mint a vadászt a vér szaga. A másik vadász, Ommar (képen) aki a modern kor Robin Hoodja, a dílereket rabolja ki, csak éppen nem osztja szét a pénzt a szegények közöt. A rablótámadás művésze, aki nem a másik nem iránt érez vonzalmat :)

Mi a véleményed a blogomról? szavazás eredménye

2009-08-31T16:47:00.001+02:00

18-an szavaztak, lényegében elégedett vagyok :)

Székelyudvarhely kérdés

2009-08-19T10:26:00.002+02:00

Hova érdemes este beülni egy-két sörre Udvarhelyen, ahol a zene is jó? Magyarországi barátomat utaztatom Székelyföldön, ha van valami jó ötletetetek légyszi kommentben üzenjetek!

Köszi!

Változik a világ

2009-08-13T14:14:00.002+02:00

Már nem csöves hátizsákkal mennek a Sziget fesztiválra, hanem utazótáskát húznak maguk után a tápos fiatalok :)

Az otthon

2009-08-11T13:15:00.001+02:00

Rendezd be úgy az otthonodat, hogy kellemes legyen a léleknek megpihenni benne egy fáradt nap után. Ha barátodat vendégül látod ő is érezze, hogy a nyugalom szigete a hétköznapok monoton hullámai között. Tarts mindig egy jó üveg bort, hogy megkínálhasd a vendéget. a ház nem lehet börtönöd, ahogy a tested sem szabhat határt a szellem szárnyalásának viszont gondozd úgy, ahogy azt a test is megérdemli. Ennek ellenére legalább annyi időt szánj a szellem gondozására mint amennyit az otthonodra szánsz. Hanem többet. Ne tekintsd az otthonod sohasem véglegesnek. Legyen a barátod, akivel szivesen töltessz el időt, de ha úgy hozza sors, elbúcsuztok és hagyjátok egymást a saját útatokon tovább menni. Ne rendezkedj be az örökkévalóságra, hiszen semmi sem tart örökké, te is tudod. Légy készen az útra, ha menned kell.

Erre varjál gombot ecsém!

2009-08-05T20:03:00.000+02:00

Sziklamászó alpesi tanfolyam, Dolomitok, Cadini csoport

2009-08-03T11:02:00.004+02:00

- ahol megtanultam, hogy a félelembe is bele lehet fáradni :)
- ahol örvendtem, hogy egyedül lesétálhattam a sziklákról az alpesi rétre és beszívhattam a fenyőfák illatát;
- ahol a megmászott csúcsokon körbe tudtam nézni és gyönyörködni, amig a csendet kellemesen megtörte az emberi kéz jelenléte, a telefonból kiszűrödő Guns And Roses :)
- ahol kitolhattam a határaimat és újra nekifutottam az akadályoknak;
- ahol megismerhettem másokat és ami fontosabb újabb és újabb dolgokat tudtam meg magamról;
-ahol vágyódtam az új iránt és ismét tizenéves voltam egy picit;
- és ahol jó volt arra gondolni akit szeretek, aki bíztat és aggódik és vár engem haza...

BKV vs. drótszamár

2009-07-21T09:01:00.003+02:00

Budapest: Csillaghegy-Ferenc körút, kb. 16 km.
HÉV, BKV: 45 perc
Bicaj: 40 perc

Hazafele nem nyomom, átmegyek a Margit szigeten. Ha van kedvem leülök a fűbe, majd megyek tovább... A bicaj még arra is jó, hogy felvedd a város tempóját, megismerd az embereket akik lakják. Érzed, hogy része vagy a város lüktetésének és még kondiban is tart. Ma egy lány úgy nyomta előttem, hogy alig bírtam tartani a tempót. Nem volt hétvégi bicajos, látszott rajta.
Egy héten 2x jó lenne bicajjal bejönni dolgozni.

Manó Metál ajánló

2009-07-15T10:29:00.005+02:00

Ezt nézzétek meg pupákok!!!

és a weboldaluk ahol bele is lehet hallgatni a számokba...

Reflexió #1

2009-07-14T14:56:00.001+02:00

Ahogy az emberek bánnak velünk, az a reflexiója annak ahogy mi bánunk saját magunkkal.

Nem tisztelnek? Nem tiszteled eléggé magadat!
Nem szeretnek? Nem szereted eléggé magadat!
Semmibe vesznek? Nem tartod magad értékes embernek!

Persze ez nem csak a negatív dolgokra igaz, fordítsuk csak meg egyik mondatod: Az emberek tisztelnek! Valószínű, hogy te is tiszteled magad, azt aki vagy.

Kanapé szörfölés avagy a couchsurfing

2009-07-05T10:57:00.002+02:00

Mivel van egy üres szobánk és hallottam róla, gondoltam, hogy kipróbálom a couchsurfing-t. Ez egy közösség (webes felülettel támogatva), ahol akiknek van az megosztják a szálláshelyüket, mások akik meg utaznak kereshetnek ingyen szállást. Érdekes érzés teljesen idegeneket befogadni, akiket pár levélböl, meg a többiek visszajelzései alapján ismersz meg. Az első szörfölők csehek voltak, egy lány, a barátnője meg a barátja. Bara, Marketa és Girko. Nagyon jó fejek, együtt söröztünk, beszélgettünk meg nevettünk jó sokat. Úgy isszák a sört mint más a vizet. Úgy gondolom jó házigazda voltam, mert szivélyesen invitáltak Prágába, bármikor és amikor elbúcsuztunk, a lányok cuppanós puszit adtak nekem... Ők voltak az első szörföseim és ők is először szörföltek. Jövö héten ha minden igaz egy pár jön Bogotából és már két másik kérést vissza is utasítottam. Így is lehet világot megismerni, hogy ki sem mozdulsz a lakásodból...

A kreativitás nem ismer határt #2

2009-06-25T19:18:00.000+02:00

Szabadság

2009-06-24T15:02:00.002+02:00

1 szint: azt tenni/mondani amit szeretnél, amikor/ahol csak akarod.
2 szint: átlátni az 1-es szinten, vagyis szabaddá lenni a szabadság késztetésétől is
3 szint: ???

Egyensúly

2009-06-04T10:13:00.004+02:00

Meg kell találni az egyensúlyt a tradiciók és az új között. Aki csak egyiknek él, elveszti az egyensúlyt. Tanulj az öregektől, de ne zárkozz el a fiatalok elől sem. Ne legyenek előitéleteid e két korcsoport egyikével szemben sem, járj nyitott szemmel, mindenhonnan tudsz tanulni. Mások által magadról, a helyedről a világban.

Kis pesti történet

2009-04-30T16:24:00.002+02:00

Már egy jó ideje tekert a lány mögött, amikor felfigyelt arra, hogy milyen különösen kerreg a lánca amikor nem hajtja, csak gurul. Nem az a modern kerékpár volt, hanem azokból a régiekből amelyeket akár a szüleik is hajthattak. Amikor elgurult mellette, legyőzte bátortalanságát és megszólította. Még egy darabig együtt tekertek, a lány mosolygott. Majd jött egy elágazás, a lány ment jobbra, ő meg balra. Egy sziával elkszöntek, majd mindenki ment a dolgára. Hazafele tekerve a fák között arra gondolt, hogy most világosodott meg, hogy lehet nem is volt valóság, csak egy mosolygó szőke angyalt látott...

Sziklamászás

2009-04-08T09:48:00.001+02:00

Ha a repülést úgy tekintjük, mint saját erőből leküzdeni a gravitációt, akkor a (szikla)mászás az ember által elérhető legtisztább repülési forma.

Mi a tudatosság?

2009-04-01T09:46:00.002+02:00

A tudatosság egyfajta mesterséges szelekció a gondolatok között. A gondolatok akárcsak a vadlovak ösztöneiknek és természetüknek megfelelően vágtatnak a gondolatsík(ok)on. És akkor jön valaki aki összefogja őket és egy cél érdekében. Viszont amíg a valós életben be kell törni, megszelidíteni a lovakat, addig a tudatosság nem törekszik erre, hanem csak megfigyel és úgy rendezi (címkézi)a látottakat ahogy neki csak tetszik. Mint egy távoli megfigyelő (a tudat), aki nézi a lovakat, neveket ad neki, kiragadja a neki kedveset és tűnődik rajta. Hogy mi a célja a tudatosságnak (mert kell lennie úgy érzem)? Ezen még elgondolkodom... :) Te mit gondolosz?

Disznó viccek - angolul

2009-03-16T22:39:00.003+01:00

Feliratkoztam Eli, a könyvelő disznó vicces csatornájára a youtube-on. Némelyik jópofa, mint ez itt...

Ujjero boulder verseny - Budapest

2009-03-14T20:15:00.000+01:00

Kukker videó - ótonómia

2009-03-06T21:23:00.004+01:00

Nekem tűnik csak úgy, vagy Nándika vágta össze az összhatás érdekében, de az interjú alanyok közül kevésről lehet elmondani, hogy értelmesen tudnának egy mondatot is összerakni. Na jó, talán egy vagy kettő. Tényleg remélem, hogy tudatos munkával sikerült ennyi balféket kikérdezni és nem ez a szint jellemzi a mai erdélyi ifjuságot.

Amúgy tetszenek a filmek, igazolja azt a hitemet, hogy a jó ötlet, fantázia, jó dumák pótólnak minden fajta csilli-villi effektust. Még egy dolog amiért büszke lehetek rá, hogy székely vagyok. Még több Nándikát Erdélybe!!! :)

Hótalpas túra

2009-02-27T21:38:00.001+01:00

Több mint 2 méteres hó, retró hótalpak, zord idő, hó alá elbujt jelzések, szerény szállás, pár sör este meg egy pár barát. Kell ennél több??? :)

Heti zene ajánló: Volbeat

2009-02-20T07:30:00.002+01:00

más:

ja és ha még nem láttad mekkora rokennroll arcot alakít David Duchovny a Californication sorozatban, akkor ne hagyd ki!!!
Long live rockandroll!

californication-ról itt

Sízés, Franciaország - Orcieres

2009-02-10T20:11:00.000+01:00

Új családtag

2009-01-25T16:21:00.002+01:00

Most már van aki elvisz minket és a barátokat kirándulni, túrázni, hegymászni. Vagy csak egyet gurulni ha rossz a kedvünk, vagy akár kiugrik velünk vásárolni, hogy ne legyen az egész napod elszarva azzal, hogy várod a buszt kezedben, hátadon a mosóporos csomagokkal. Közben szépen muzsikál is a fülünkbe, repül a kanyarokban. Megjött Lola :)

Sízés - Flachau, Ausztria

2009-01-19T23:15:00.001+01:00

Hétvégén voltam 2 napos sízésre Ausztriában. Osztrákék értik rendesen mit is jelent egy jó sípálya. Max 5 perc sorbanállás, liftek, liftek, liftek, kolbász, 5-7 km-es síklások. Bedurrant comb. Érzed, hogy habár nem olcsó dolog, kapsz minőséget és mennyiséget is a pénzedért.

Dance Mob

2009-01-19T22:58:00.007+01:00

dance mob
Régebb írtam erről, azért ismétlem, mert kaptam egy kedves kommentet. Nekem ezért is megéri néha írni.

régebbi bejegyzés róluk

Vannak olyan pillanatok, amikor érzed, hogy milyen egyedi hely is Pest, mennyire színes. Ez olyan volt.
Ja és ha kommentelsz, hagyhatsz elérhetőséget...

Maszkura és a tücsökraj

2009-01-10T09:20:00.002+01:00

Tegnap este voltam a koncertjükön egy eléggé elhagyatott helyen lévő klubban, most hallottam elöszőr róluk. Még menni fogok. Ha lesz autóm, biztos fogom hallgatni őket.

tücsökraj

Erdélyi vadkapitalizmus

2009-01-03T09:47:00.003+01:00

Évek óta nem utaztam autóbusszal haza Sepsiszentgyörgyre, ha jól emlékszem utoljára még azokban az időkben, amikor még nem volt munkavállalásim és 3 havonta ki-be kellett lépni a határon.
Most sem utaztam volna, mert tudtam, hogy habár a vonat drágább, annál kulturáltabb és gyorsabb is. Az erdélyi mindenmásodikautókamion-os forgalomtól is borzongok egy kicsit. Viszont mivel a kedves vasúti szakszervezet sztrájkja megakadályozta, hogy karácsony előtt pár nappal hazautazzak és meglátogassam szüleimet, úgy döntöttünk, hogy lesz ami lesz, mégis csak busszal utazunk. Helyfoglalás megtörtént egy ismerős által, mikrobusz. Úgy tűnt, hogy minden rendben lesz. Ki is értünk a népliget mögötti parkolóba, ahol hamar kiderült, hogy nem mikrobusz, hanem egy öreg roncs busz, mert az előbbiben nincs már hely és az is Kovásznára megy, nem Szentgyörgyre. Ez még belefér, gondoltuk. Felültünk, utolsó sor, folyosó tele csomagokkal. Lépni sem lehet. Közben egy nagy darab otthoni nagyszájú vállalkozóféleség tereli be az embereket a buszba, szervez, pakol, hangoskodik. Habár látszik nincs elég ülőhely, mégis tereli be az embereket mint a birkákat a marha vagonba. Karácsony van, mindenki haza akar menni, vonat nincs. Nagyot akarnak kaszálni, hiszen évközben nem megy a biznisz. Saját embertársaik bőrén. Az emberek tűrik, hiszen haza akarnak jutni karácsonyra. Van aki szeretteit akarja látni, van aki ezen felül bőcsködni is akar, hogy milyen jól megy neki sorsa messze idegenben. Szedett vedett népség, tisztelet a kivételnek.
Nagy nehezen hátramásztunk a csomagokon keresztül, elhelyezkedtünk a hátsó ülésen, ez még belefér. Haza akartunk jutni. Előttünk egy cigányné, akinek az iskolázására kevesebbet költöttek mint amennyibe az oda vissza jegy kerül osztja az észt. Vannak még egy páran belőlük.
Közbe újabb emberek ülnek fel, hely már nincs. Még el sem indultunk, de már kalapáccsal szerelik kint a buszt. Valakinek mondják, maga pótjegyet vett. Adnak neki egy kempingszéket, üljön a folyosóra a csomagok közé. Hátul 5 hely van, 7 embert akarnak leültetni. Érkezik egy cigányné aki fél méterre az arcomtól nyáltól fröcsögő pofával ordibál nekem, hogy miért foglaltuk el a helyét. Türelmes vagyok, de ez már nekem is sok, felhördülök én is, hogy ezzel a koszos büdös busszal nem megyek sehova, leszállok. Átvergődünk a csomagokon, mondom a nagydarab vállalkozónak, hogy nem utazunk, kérjük vissza a jegy árát. Kajánul vigyorog, jó fejjel magasabb. Nem adják vissza, hiszen "nem tudnak csinálni semmit". Leszállunk. Annyi emberség van az utasokban, hogy kézről kézre elére adogatják a csomagjainkat. 10 perc kiabálás után végre visszaváltjuk a jegyet. Még nekik áll feljebb. Baktatunk haza a csomagokkal, ma sem jutunk haza, de boldogak vagyunk, hogy jól döntöttünk.
Pár nappal később vonattal kényelmesen hazaérkeztünk. Egyik utcában észrevettük a kedvenc autóbuszunkat. Most is szerelték...

Nyelvi szösszenetek a vonaton

2008-12-30T21:35:00.002+01:00

Valahol Románia-Magyarország határán, két román vámos faggat két amerikai állampolgárt a vonaton:
Vámos: Do you have brother?
Amerikai: A half brother... (ej helf bráder)
Vámos: A twin brother?

Ugyanezen a vonaton az étkező kocsi konyhájának ajtóján: STRANGE NO ENTRANCE!!!

Ehhez már csak a BKV buszon megjelent "Leaving against the door is forbidden" hasonlítható.

Ja és ritka szar levegő van Pesten Szentgyörgy után, de ez inkább egy másik történet...

Hála a jó égnek férfi vagyok... :)

2008-12-20T11:29:00.002+01:00

Akkor most mennyit is keresek?

2008-12-18T13:59:00.003+01:00

Jó kis magyarországi szokás, de megfigyeltem Erdélyben is, hogy az emberek nagyon kíváncsiak barátaik fizetésére. Gyakori az ehhez hasonló párbeszédek:
-Szia, rég nem láttalak.
-Igen, mert elkezdtem dolgozni XY helyen
-Tényleg, nem is tudtam. Akkor most mennyit is keresel?

Legtöbb barátomnak nem tudom a fizetését, nem is akarom. Az amcsiknál a barátom akivel mindig együtt lógtunk valami menedzserféle volt, többet keresett mint én, de nem érdekelt mennyit. Rájöttem, hogy semmi jó nem származik belőle, ha tudom ki mennyit keres. Ha meg megkérdezik itt Magyarországon és kitérő választ adnak, akkor meg meg vannak sértődve, biztos gondolják piszok sokat keres és azért nem akarja megmondani. Talán ha mindenkinek van egy tisztességes fizetése, akkor megszűnik a kényszer az ilyen kérdezősködéstől. Tudom mennyit keres a feleségem, nekem ez bőven elég. Ha meg érdekel, hogy az adott szakmai tapasztalattal, adott munkakörben, adott helyen mennyi a fizetés, arra jó az internet is. Tehát ne zaklasd ismerősödet, barátodat ezzel a kérdéssel és ne félj nemet mondani, ha más kérdezi. Nem tartozik rá és mindkettőtöknek jobb ez így..

Érdekességek Amerikából

2008-12-11T15:46:00.003+01:00

Gondoltam megosztok néhány érdekességet, amit az Amerikában eltöltöltött 1,5 év alatt figyeltem meg, hátha van akit érdekel (némelyik Michigan specifikus):
1. Ha telefonhívást fogadsz, te is fizetsz
2. A postás kisautójában jobb oldalt ül, hogy az autóból be tudja rakni a levelet a postaládába, ami az út szélén van. A postaládák egy oldalon vannak csak, könnyebb a lakónak átmenni az úton, mint a postásnak kétszer bejárni az utcát.
3. Van olyan publikus telefon amelyen az autóból tudsz telefonálni, van drive-in gyógyszertár. Bankba berakni pénzt illetve felvenni természetesen lehet autóból is
4. A pincérek mindig bemutatkoznak ha felveszik a rendelést, így könnyebb szólni nekik
5. A tipikus amerikai házban a garázsból egyből a nappaliba lépsz be, ennyire fontos az autó
6. A fűnyírógép is státuszszimbólum
7. A kőburkolatú házak többsége is favázra épül
8. Ha ajándékot vásárolsz adnak egy számlát amelyen nincs rajta az ár, az ajándékozott ezzel visszamegy és másra cseréli az ajándékot ha az nem tetszik
9. Vezetői engedély megszerzéséhez nem kell tanfolyamot elvégezned
10. Üzemanyag vásárlásnál a kútnál húzod le a kártyádat, nem kell bemenni a benzinkút épületébe
11. Legtöbb gyorsétteremben ha üdítőt vásárolsz újra lehet tölteni
12. A víz minden étteremben ingyenes
13. Van étterem ahova viheted a saját borodat.
14. Legtöbb autóban van egy olyan funkció, hogy ha megnyomsz egy gombot a távirányítón egyet dudál, hogy találd meg a nagy parkolókban (egyszer GPS-el kaptam csak meg az autómat, nekem nem volt ilyen feature az autóban)
15. Minden nap valami élő sportesemény a TV-ben
16. A kocsmában lévő TV-k száma egy vendégre elosztva szerintem itt a legnagyobb a világon :)
17. Villogó piroson lehet balra fordulni

ha még eszembe jut valami, akkor folyt köv...

Az erő paradoxona

2008-12-07T21:27:00.002+01:00

Mitől van az, hogy egy 70 éves öreg korát és a fiatalokat megszégyenítve rohadt gyors tempóban végigyalogol 50 km-t, amíg sok tizenéves még egyszer sem tudja kihúzni magát. Úgy tűnik, hogy habár minél aktívabbak vagyunk, minél teljesebb életet élünk, vagyis minél több szellemi energiát égetünk el, paradox módon annál többet tudunk eltárolni és felszabadítani. Terhelni, edzeni a testet és szellemet növeli az energiaraktárunkat.

Bakonyi Mikulás 30

2008-12-07T11:17:00.005+01:00

Mikulás után arra gondoltunk Rebivel, hogy jó móka lenne egy teljesítménytúra. Ez volt nekem az első ilyen, ahol szintidő alatt kellett megtenni a távot. A túra neve a bakonyi Mikulás, a táv pedig 30 km. Zircről indultunk, az is volt a végcél. Nehezítette a dolgunkat, hogy a táv háromnegyedét bokáig érő sár borította, ami jócskán lelasította a tempót. Végül is sikeresen teljesítettük a távot, ami nem 30, hanem 34 lett. Volt aki 40 vagy 50-en indultak és volt egy könnyített 17 km-es változat is. A végére jól elfáradtunk, mintha ólomlábaink lettek volna, de most már kipihenve írom a bejegyzést viszont az élmény megmarad. Ja és amíg el nem felejtem, találkoztunk a Mikulással is, akinek ha énekeltél adott édességet és amikor mellé álltál fotózni dölt belőle az alkohol, mint a szeszkazánból.
Akit érdekelnek a technikai adatok az alsó kép a vertikális profilt mutatja.

Yosemite-től a Retyezátig

2008-10-29T18:27:00.004+01:00

From 2008_maj_Yosemite

From 2008_okt_retezat

Soha életemben nem túráztam annyit mint ebben az évben. A Grand Canyon aljától a yosemite-i Half Dome tetjéig, Dolomitok, Rax, Triglav csúcs, Magas Tátra Krivan csúcs majd Peleaga csúcs a Retyezátban.
Amiért szeretek a hegyekbe járni, mert a fák között megnyugszik az ember lelke, az erdő az egyik menedék ahol a lélek megpihenhet, elszakadhat a mindennapok problémáitól. A megmászott csúcsok, fáradtságunk, félelmeink legyőzése pedig merszet ad, hogy olyan dolgokba is belevágjunk ha hazatértünk, amihez egyébként nem lett volna bátorság... Jövőre se legyen rosszabb évem ilyen szempontból :)

Elbot a robot

2008-10-14T00:12:00.002+02:00

Ha van kedved beszelgetni egy robottal, nyomd meg a piros gombot. Sikerult megnevettetnie :)

http://www.elbot.com/

Hogyan tovább?

2008-10-01T15:12:00.001+02:00

Kis segítségre van szükségem azoktól akik olvassák a blogomat....

Jobb oldalon kérlek szavazzatok egyet! Köszi

Modern kor

2008-09-30T17:28:00.002+02:00

Múlt héten vettem másfél óra esőhangot mp3-formátumban az Amazonon 1 dollárért. Ugyanitt 10 dollárért amerikai indián őslakós népzenét. Elindítom az esőt, majd párhuzamosan a furulyás zenét is. Kis idő műlva alszom mint a bunda. A winamp-ba letöltött plugin a beálított 60 perc műlva kikapcsolja a laptopot... Csend marad a szobában, egyedül a hangfalak kék ledje pislákol csak. Azt nem tudom hogyan lehetne kikapcsolni :)

Legyőzni a félelmet...

2008-09-23T00:06:00.001+02:00

...a teljes élet titka :)

Minden összefügg #2

2008-09-14T11:20:00.004+02:00

Néha sokkolóan hat az emberre a felismerés, hogy két vagy akár több dolog összefügg amelyek látszólag teljesen nélkülöznek minden fajta kapcsolatot. A történet úgy kezdődött, hogy éppen nézegettem a MTV videotár Zárora c. műsorának archívumát (amit mellesleg ajánlok mindenkinek, nagyon jó és tartalmas interjúk vannak link itt), pontosabban Jakitsy György üzletember, tőzsdés, kortárs műgyüjtő-vel készült interjút. Az egész beszélgetés nagyon érdekes, de ami a legérdekesebb számomra az a végén, a 44:30 perc körül hangzik el. Amit elmond az, hogy az életben nagyon kevés dolgot alakítunk, hanem inkább észrevesszük a mozgásokat, felvesszük a ritmusát és hozzáadjuk azt az energiát ami a mienk. És hogy mivel is függ össze ez? Nagyon fura, de a manus éppen az Aikido (modern japán harcművészet, ősi alapokkal) alapgondolatát fogalmazta meg csak éppen másképp. Az alapgondolat ott is az, lesarkítva, hogy ha valaki neked rohan, nem állsz elejébe, mert ha nagyobb mint ő, akkor biztos ő győz, hanem az ő energiáját használjuk fel, hozzáadva a miénket is, hogy az egész helyzetet az eredeti entropikus helyzetből (harag, agresszió, kontroll hiánya) egy rendezettebb, békésebb szintre hozzuk. Nem állunk ellen, nem akarjuk megváltoztatni a másikat, hanem egy új utat mutatunk neki. Mindketten jobban járunk. Win-win szituáció.

Egy szombati kerékpározás emlékei

2008-09-13T23:03:00.001+02:00

I can haz fan?

2008-09-05T21:03:00.001+02:00

http://bash.hu/top100

12:02:25] <[HUN]Jurily> most meséljem el, mi történik ha véletlenül egyszer kocsiba ülök? :]
[12:02:31] <[OP]avatka> aha :D
[12:03:12] <[HUN]Jurily> megállunk a pirosnál, beáll mellénk egy audi, benne három csaj
[12:03:30] <[HUN]Jurily> haverom átvigyorog, lehúzza az ablakot
[12:03:56] <[HUN]Jurily> a csaj furcsán néz, de azért lehúzza ő is
[12:04:09] <[HUN]Jurily> srác átüvölt: "nálatok is fingott valaki?"
[12:04:14] <[OP]avatka> wáááááááááááááá

Utcai Tánc Budapest

2008-09-03T11:08:00.002+02:00

Tegnap amint valakire várakoztam a ferenciek terén egy alakot láttam amint furcsa mozdulatokat hajtott végre. Pörgött, csúszott mintha egy musical-ből lépett volna elő. Először azt gondoltam, hogy íme egy újabb fura lökött alak akinek feltűnési mániája van. Kis idő múlva azonban észrevettem, hogy nincs egyedül. Volt vagy 5-6 társa, lányok is. Egyfajta performansz volt, improvizálva táncoltak/mozogtak a buszra várakozók között. Újra értelmezték a buszmegállót, színes folttá varázsolták át azt a helyet ahol az emberek nap mint nap eltöltik életük talán leghaszontalanabb perceit. Jó lett volna, ha több várakozó ember is csatlakozott volna. Látni kellett volna a sok értetlen arcot akik nem is fogták fel mi is történik valójában. Nekem annyira tetszett, hogy el is felejtettem fényképet készíteni. Aztán megjött akire vártam, mondtam neki nézze meg milyen érdekes, de ő egy legyintéssel elintézte, hogy csak feltűnési mániájuk van...

Ettől lesz színes Budapest.

Minden összefügg #1

2008-08-28T20:29:00.003+02:00

Láttam amint rádudált a buszvezetőre az autós. A buszvezető ideges lett, a következő megállóban nem várta meg a rohanó embert. Erre az is felkapta a vizet, elküldte a vezetőt melegebb tájra, majd mérgében átrohant a piroson. Az autóvezető alig tudott satufékkel megállni. Letekerte az ablakot, üvöltöztek egymásnak majd kövér gázfröccsel startolt. A következő lámpánál rádudált az előtte totyogó buszra.

Könnyen elronthatod egy ember napját egy pillanatnyi önfegyelem hiány miatt. Megéri?

Az elindított rossz tovább gyürüzik, a partról vagy kövekről azonban visszapattan rád. Viszont a jó cselekedet is. Te döntesz.

A kreativitás nem ismer határt

2008-08-26T12:57:00.000+02:00

újra rájöttem...

Family Guy

2008-08-19T23:57:00.003+02:00

Kedvenc rajzfilmem. Kis ízelítő, íme pár kedvenc a sok közül:

Rise Up!

2008-08-09T11:49:00.002+02:00

It’s time for the woman to rise up
It’s time for the man to make a stand
It’s time for the child to realize
It’s all in our hands
It’s time if you know what’s right
It’s time if you feel it inside
It’s time
Let it go and let your Love
Rise up
Rise UP

Rise up in the new born sun
in the East meets West
we rise on the ocean
rip tides flip lies inside out
we’ve got to make a stand
two legs
two feet
too much blood on my hands to sleep
I wake up in the middle of a dark night
Wake up and realize that it’s time

It’s time for the woman to rise up
It’s time for the man to make a stand
It’s time for the child to realize
It’s all in our hands
It’s time if you know what’s right
It’s time if you feel it inside
It’s time
Let it go and let your Love
Rise up
Rise UP

by Alex Schein

Think Green

2008-07-24T13:13:00.000+02:00

nézd meg a videót és gondolkodj el.

Tiszta Hangok Rádió

2008-07-14T16:15:00.001+02:00

véletlenül találtam rá. érdemes belehallgatni...

idézet a küldetésről:

"Egy azonos emberi értékek mentén gondolkodó kis csoport létrehozta a Tiszta Hangok közösségi NetRádiót. Célunk, hogy műsorainkkal a tiszta emberi értékek iránti fogékonyságot erősítsük. A rádió ezért egy olyan dinamikus és impulzív eszköz kíván lenni, amely egyéni és közösségi morális fejlődésre inspirál."

Heti zene ajánló

2008-07-11T09:17:00.002+02:00

Ada Milea A weblapon valószínűleg nem sok zene hallgatható, de én az Absurdistan albumot hallgattam. Van amikor élvezem a román nyelvet hallgatni, nem sokszor igaz, de ezt szeretem. Más példa az Iris.